C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)
3. Mítosz és valóság – Az egyházi középréteg Esztergomban
Következtetések 119 Dúlházi Jánosról Kollányi Ferenc Kemp Mihály esztergomi őrkanonok munkájára hivatkozva azt írta, hogy 1467-ben gömöri főesperes volt.159 Köblös József munkájában mindezt Kollányi Ferencre hivatkozva kiegészítette azzal, hogy 1474-ben esztergomi kanonoksága és pécsi helynöksége mellett már budai kanonok is volt; 1478-ban pedig még mindig pécsi helynök, illetve aszúági főesperes, pécsi kanonok.160 Dúlházi nevével értelemszerűen találkozunk a pécsi kanonokokról szóló összeállításban is: Fedeles Tamás a fentieket még annyival toldotta meg, hogy a pécsi vikáriusi és főesperesi címét 1484-ig viselte.161 Mivel hősünk nemcsak hogy egyetemre járt, de ott kánonjogi doktorátust is szerzett, így neve bekerült a Körmendy Kinga által az egyetemjáró esztergomi kanonokokról írt munkába. O szintén átvett minden addigi információt. Mindezekkel szemben elmondható, hogy a szóban forgó személy esztergomi káptalanon kívüli javadalmaival ugyan nincsen probléma, de a kiindulással igen: Dúlházi János 1468. július 31-én mutatható ki először Esztergomban, amikor az alolvasó tisztét viselte és egy kanonoki javadalommal rendelkezett.162 Jóllehet 1467-ből nincsen információnk arra,163 hogy ki volt a gömöri főesperes, de a javadalmak rangsorát ismerve vajmi kevéssé feltételezhető, hogy valaki főesperessége után lett alolvasó. Mindez azt jelenti, hogy gömöri főesperes sohasem volt: a következő, 1470. május 12-i adat szerint még mindig csak esztergomi kanonok.164 Az utolsó adat itteni kanonokságára a mindenki által idézett 1474. évi oklevél.165 Mint az tudható, Dúlházi 1460-ban iratkozott be a bécsi egyetemre, 1464-ben borostyánkoszorús, majd talán Ferrarában 1474-re megszerezte a kánonjog doktora fokozatot. Felmerül ezek után a kérdés: valójában melyik káptalan egyetemjárói közé számítsuk személyét, hiszen az eddigi munkák mindegyike a saját maga által vizsgált testületnél vette figyelembe János fokozatszerzését. Bajoni István életét nemrégiben — a szakirodalom166 megállapításai alapján — Prezenszki Erzsébet ismertette. Ebből most csak a minket érdeklő egyházi pályájára vonatkozó adatokat ismétlem meg (az egyszerűség végett az egyes adatok után zárójelben közlöm a szerző nevét, akitől az adat származik): 1467. július 13-án Bolognában kánonjogból doktori címet szerzett (Fraknói V; Veress E.), időközben, valamikor 1467 után Janus Pannoniustól és Vitéz Jánostól egy-egy kanonokságot kapott a pécsi és a váradi (!) székeskáptalanban (Fedeles T.).167 A váradi kanonokságát, annak ellenére, hogy belekeveredett a Vitéz-féle összeesküvésbe, 1471. május 1-jén is bírta (!; DL 17212.), csakúgy mint egy évvel 159 Kollányi F.: Kanonokok 108. 160 Köblös J.: Egyházi középréteg 289/24. sz. 161 Fedeles T.: Pécsi székeskáptalan 351/88. sz. 162 DF 236159. 163 1466. március 13-án (DF 259307.) Décsi Jakab volt a főesperes. 164 DF 242838. 165 Zichy XI. 157. 166 Vö. Fedeles T.: Pécsi székeskáptalan 319/17. sz.; Kristóf I.: Váradi káptalanok 188/11. sz. 167 Prezenszki E.: Bajoni István 403-404.