C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)
3. Mítosz és valóság – Az egyházi középréteg Esztergomban
120 Mítosz és valóság — Az egyházi középréteg Esztergomban később (1472. júl. 22.; DL 17344). A következő egyházi tisztsége az 1476 és 1485 között viselt komáromi főesperesség volt (Fedeles T.), ennek kapcsán a szerző jelezte, hogy a szakirodalom eltérő állásponton áll: Kollányi Ferenc és Fedeles Tamás 1476 és 1485 között, míg Kristóf Ilona 1478-ig számította azt, ráadásul Köblös József meg sem említette (!) a komáromi főesperesek között. A mondott főesperességével egyidőben esztergomi kanonoksággal is rendelkezett.168 Báthori Miklós váci püspöknek köszönhetően váci kanonoki javadalmat szerzett, majd „az 147(Ves években elnéptelenedett bencés kolostort Mátyás Bajoni Istvánnak adományozta. Báthori Miklós pedig kinevezte a tereskei apátság commendatorává."169 Az első konkrét említés 1485. júniusából ismert (Balogh Jolán, Czaich A. Gilbert) tereskei kormányzóságára, az utolsó váci kanonoki említése pedig 1493-ból.170 István 1503-ban mint szerémi püspök tűnik fel, a szakirodalom szerint 1505-ig töltötte be a főpapi széket (Fedeles T.; Kristóf I.). A szerémiről azonban átkerült a nyitrai püspöki székbe (Mendlik Ágoston, Vagner József), amelyet életkorára tekintettel Podmanicki Istvánnal közösen töltött be 1512-ben bekövetkezett haláláig.171 A szakirodalom által Bajoni István egyházi pályájáról rajzolt képből az alapadatokon túl a források kritikáját semmi sem állja ki: a könnyebbség végett kezdjük a végéről. Mindkét püspöki méltóságviselését nyugodtan a legendák világába utalhatjuk, mivel a szerémi püspöki székben 1502 és 1504 októbere között Erdődi Istvánt,172 1504 novemberétől pedig Ország Jánost találjuk.173 A nyitrai székben pedig az előbb említett Erdődi István ült 1504 novemberétől 1512 elejéig.174 Visszatérve egyházi pályája elejére, itt is hasonló problémákba ütközünk: 1469. szeptember 11-i váradi kanonoki175 említése előtt egyetlen más javadalmát sem ismerjük. Pécsi kanonokságára, amelyet minden szerző176 Fraknói Vilmosra hivatkozva tényként közöl, a mondott helyen semmilyen adat sincsen.177 Ugyanez alapján állítják azt is, hogy váradi kanonokságát Vitéz Jánosnak köszönhette, ami egy esetben lehet igaz: ha azt Bajoni még 1465 februárja előtt kapta volna. A mondott váradi kanonokságban egyébként mind168 Uo. 408-409. 169 Uo. 409. 170 Uo. 411. 171 Uo. 411-412. 172 DF 238310., DL 59941.; vö. Bónis Gy.: Jogtudó értelmiség 336., ahol már cáfolta Bajoni szerémi püspökségét. 173 Sanuto II. 133. 174 Sanuto II. 133.; DL 22275.; Bónis Gy.: Jogtudó értelmiség 336. 175 Bajoni István 1469. szeptember 11-én engedélyt kapott a pápától, hogy egyszerre három összeférhetetlen javadalmat is viselhessen, ebben csak váradi kanonoksága szerepel, illetve a „non obstantibus" formulában valószínűleg elírásként a „predicte Sirimiensis" kifejezés áll. (ASV Reg. Suppl. 648, föl. 123v-124r., szövegének ismeretét Szovák Kornélnak köszönöm). — Idézi Fraknói V.: Mátyás diplomatái VII. 4., ahol e kérvényre hivatkozva azt írta, hogy Bajoni a két kanonoksága mellett a sárospataki plébániát is bírja. 176 pl. Veress E.: Itáliai egyetemek 51. 177 Vö. Fraknói V: Mátyás diplomatái VII. 3-5.
