C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)
3. Mítosz és valóság – Az egyházi középréteg Esztergomban
Következtetések 117 szerepet. (Erre egyébként további példának kiválóan alkalmas Palicsnai Péter pályafutása, aki 1457-től 1480-ig volt a káptalan tagja, többször járt a káptalan ügyeiben a pápai Kúriában, de az 1460-ban megszerzett Szűz Mária-kápolna igazgatóságán túl más, előkelőbb javadalmat sohasem szerzett, holott kánonjogi doktorátussal rendelkezett.150 151) Mindezek fényében azt kell megállapítanom, hogy az általam megismert, az esztergomi székeskáptalanban 1390-1499 között javadalommal rendelkező kanonokok adatai alapján nem lehet felvázolni tipikusnak mondható életpályákat. Ennek azonban nemcsak a források elégtelensége az oka, hanem az, amint azt a legjobban adatolható időszak kitűnően bizonyítja: egyszerűen olyan kevesen tudtak a káptalanon belül előrelépni avagy karriert befutni, hogy abból nem lehet érdemben általánosabb folyamatokra következtetni. 3.4. Következtetések Zárásképpen ideje válaszolnom a második rész elején feltett kérdésre: mennyiben érvényesül Mályusz Elemér elmélete az esztergomi káptalan esetében. Ha megnézzük a külföldi javadalmasok számát 1390 előtt Esztergomban, akkor azt látjuk, hogy csak „mutatóban" talákozni velük. Kutatásaim során mindösz- szesen négy idegen származású kanonokot találtam: Petrus de Swecia kanonok (1374),151 Galvanus de Bononia kánonjogi doktor, vikárius (1377),152 a már emlegetett lacobus/Iohannes de Bredenscheid esztergom-szentgyörgyi prépost (1375- 1392),153 vikárius (1388)154 és Vincendus de Kunis (valamikor 1399 előtt) volt a káptalan tagja.155 Arányszámukat még akkor sem tarthatjuk jelentősnek, ha feltételezzük, hogy az ismeretlen kanonokok között is voltak külföldiek. Az 1390 utáni időszakban sem mondható jelenlétük markánsnak: évről-évre 2-3 fő között mozgott azon kanonokok száma, akik idegenből jöttek az esztergomi káptalanba. A legjobban dokumentált évtizedben, az 1450-es években, azon belül is 1459-ben egyetlen nem a Magyar Királyság területén született kanonok volt a testület tagja. így itt sem igazolható Mályusz Elemér feltevése: az esztergomi káptalanban a külföldiek száma és aránya jelentéktelen volt a testület létszámához képest. Ugyanakkor egy tisztség esetében kimutatható, hogy számuknál jóval magasabb arányban jelentek meg: az esztergomi szentszéki bíróságon, ahol a vikáriusi teendőket látták el.156 De erre szükség is volt, mivel az 1400-as évek első évtizedéig nem ismerünk olyan „magyar" származású kano150 Lásd a rá vonatkozó adatokat a 4.2.28. sz. alatt! 151 AMUP121. — Nem azonos Petrus de Sivessa zólyomi főesperessel (az információt Szabó Péternek köszönöm). 152 DL 6447. 153 Mon. Vat. 1/1. 484.; Cameralia I. 264/502b. sz. 154 DL 29728., 75570. 155 Mon. Vat. 1/4.123. Vö. Bónis Gy.: Olasz vikáriusok. 156
