C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)

3. Mítosz és valóság – Az egyházi középréteg Esztergomban

Az esztergomi kanonokok egyetemjárása

103

36. táblázat. Az egyes korszakokban egyetemet jártak aránya (1390-1490)

összes

1390-1410

1410-1440

1440-1470

1470-1490

egyetemet járt

63 (100%)

15 (24 %)

19 (30 %)

26 (41 %)

3 (5 %)

ebből fokozatos

45 (71,5 /100%)

11 (24,4 %)

12 (27 %)

19 (42 %)

3 (6,6 %)

Az 1390-es évektől az 1470-ig az egyetemre beiratkozok száma egyenletesen növekszik, ám ekkor valami történt. 1470 és 1490 között döbbentes mértékben lecsökken külföldi egyetemen tanulók száma, és ezzel együtt a korábbi, „tanult" generáció kifutásával elmaradnak az egyetemi fokozattal rendelkező kanonokok. Olybá tűnik, mintha visszatértek volna az 1390-es évek! Mondanom sem kell, hogy erre valamilyen magyarázatot találni kell. De ezelőtt még egy szempont szerint kell megvizsgálni az egyetemre járókat és végül fokozatot szerzőket: hány külföldit találunk közöttük? (Lásd a 37. táblázatot.)

37. táblázat. Külföldiek száma és aránya az egyetemjárók között

1390

1400

1410

1420

1430

1440

1450

1459

1470

1480

1490

ossz. egy. járó

3

6

5

9

9

9

7

13

13

8

2

ebből külföldi

2

2

1

2

1

0

0

1

1

1

1

arányuk (%)

66,6

33,3

20

22,2

11,1

0

0

7,7

7,7

12,5

50

ossz. fokozatos

3

4

5

8

7

8

5

10

11

6

2

ebből külföldi

2

1

1

2

1

0

0

1

1

1

1

arányuk (%)

66,6

25

20

25

14,3

0

0

10

9,1

16,6

50

A forrásaink alapján egyértelmű, hogy mind az egyetemjáró, mind pedig a végzettséget szerző külföldiek aránya a Zsigmond-kor elejétől folyamatosan csökken, és viszonylag alacsony százalékon állapodik meg a korszak végére. Egy-két évtizedre, azaz az 1430 után következő esztendőkben teljesen eltűnnek a káptalanból (avagy forrásainkból) az idegen származású kanonokok, hogy aztán az 1450-es évek közepére ismét visszaálljon a Zsigmond uralkodása végére kialakult rend. Mindehhez hozzátehetjük, hogy noha a tanult kanonokok között rendre 10-20 százalékos részesedéssel rendelkeztek, ám a káptalan összlétszámához (39 fő) képest meglehetősen kevesen lehettek külföldiek. Ennek kiváló bizonyítéka az 1459. évi ügyvédvalló levél, amely alapján kijelenthető, hogy ebben az időpontban a 39 fős testületben egyetlenegy külföldi volt (Trevisói Simon), azaz az arány durván 2,5 százalék.50 Mivel a vizsgált korszakban kettőnél több külföldi kanonokot egyszer sem tudok kimutatni, így az esztergomi káptalanra biztosan nem érvényes Köblös József okfejtése az

50 Felmerülhet, hogy mi alapján lehet megállapítani valakiről, hogy külföldi. Természetesen a legfontosabb iránymutató az illető származási helyére („vezetéknevére") utaló helynév, sok esetben azonban csak egytagú nevekkel találkozunk a káptalani névsorokban, ezért kérdés, hogy őket hová soroljuk. Tapasztalatom szerint a külföldről érkezett javadalmasok minden esetben feltüntetik származási helyüket, így az egytagú nevekkel rendelkező személyeket nagy biztonsággal sorolhatjuk az országlakosok közé.