C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)
3. Mítosz és valóság – Az egyházi középréteg Esztergomban
104 Mítosz és valóság — Az egyházi középréteg Esztergomban idegen származású kanonokok magas részarányáról.51 Noha a külföldi fokozattal rendelkező kanonokok száma az 1480-as években sem növekszik (összesen egy fő), ennek ellenére az arányuk ugrásszerűen megemelkedett: 1490-ben a két fokozatot szerzett kanonokok közül az egyik már külföldi. Ha figyelmünket az ország másik felére fordítjuk, akkor az erdélyi egyetemjárók esetében némi fáziskéséssel hasonló folyamatok szemtanúi lehetünk: az 1475-tel kezdődő években mintha „kis jégkorszakot" látnánk: felére-harmadára esik vissza a beiratkozottak létszáma, hogy azután az 1490-es mélypont után pár év alatt soha nem látott magasságokba jusson.52 Ugyanez megmutatkozik az erdélyi káptalanban helyet foglaló főesperesek fáradtságában is: az 1420-as évektől az 1460-as évek végéig növekszik az egyetemet jártak száma, hogy aztán 1490-ig gyors csökkenés következzék. Az egyetemet járt főesperesek csak az 1490-es években tűnnek fel újra.53 Az esztergomihoz hasonló kép tárul elénk a pécsi káptalan54 és a váradi káptalan55 egyetemen tanulói és fokozatszerzői esetében is (lásd erről a 38. táblázatot). 38. táblázat. A pécsi és váradi káptalan egyetemjárói (1440-1500) káptalan 1440-1470 1470-1490 1490-1500 összes egy. fokozatos összes egy. fokozatos összes egyfokozatos Pécs 18 12 (66,6%) 13 9 (69,2%) 14 10 (71,4%) 1440-1500: 45/31 (68,9) 40% 38,7 % 28,9% 29% 31,1% 32,3% Várad 14 10 (71,4%) 8 5 (62,5%) 8 7 (87,5%) 1440-1500: 30/22 (73,3) 46,6% 45,4% 26,7% 22,8% 26,7% 31,8% A táblázatból jól látható, hogy az 1470 után következő két évtized egyértelműen a visszaesés jeleit mutatja e két káptalan esetében is. Mindezt bajosan lehetne a véletlen számlájára írni, hiszen a négy — esztergomi, erdélyi, pécsi és váradi — káptalan az ország négy különböző vidékén fekszik, így a jelenség mögött mindenképpen országos, politikai hátteret kell keresnünk. A Mátyás király uralmának második felében bekövetkező változásokra a történészeket jócskán megelőzve két másik tudományterület már reflektált. A művészettör51 Vö. Köblös J.: Egyházi középréteg 30-31. (A szerző a négy káptalan esetében a külföldi kanonokok arányát nyolc százalékban állapította meg, de tényleges súlyukat ennél nagyobbnak gondolta.) Ugyanakkor az adatok bontása után jól látszik, hogy ezt a pozsonyi káptalan részesedése, ahol a 30 százalékot is elérte a külföldiek aránya, tornázza magasra, a másik három helyen, csakúgy mint Váradon, nem éri el az öt százalékot. Pécs esetében viszont kicsit magasabb, nyolc százalék ez az arány. (Kristóf I.: Váradi káptalanok 43.) Ráadásul a pécsi székeskáptalan esetében szinte hajszálra ugyanannyi az arány a Zsigmond-féle tiltó rendelkezések előtt és után. (Fedeles T.: Pécsi székeskáptalan 99.) 52 Tónk S.: Erdélyiek egyetemjárása 41., 58-59. (Az okokat máshogyan magyarázta.) 53 Tónk S.: Erdélyiek egyetemjárása 133. 54 Az adatokat lásd Fedeles T.: Pécsi székeskáptalan 298-300. 55 Az adatokat lásd Kristóf I.: Váradi káptalanok 66-68. (Noha a szerző által készített táblázatok más korszakolást tartalmaznak, de adatai alapján a törés itt is egyértelmű.)
