B. Halász Eva - Suzana Miljan (szerk.): Diplomatarium comitum terrestrium Crisiensium (1274-1439) (Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 6. Budapest - Zagreb 2014)

Az átírásról

AZ ÁTÍRÁSRÓL

A kötetben az oklevelek teljes szöveggel, datatiójuk sorrendjében szerepelnek. Az említések esetében igyekeztünk a lehető legpontosabban meghatározni kiadásuk lehetséges időpontját. A csak év szerint datálható kiadványok az adott év utolsó, bizonyos napi kelettel szereplő okmánya után kaptak helyet. Az átírt okleveleket kiemeltük az átíró oklevél szövegéből és saját dátumuk alapján soroltuk be a megfelelő helyre. A sorszám után következik az oklevél dátuma, majd - ha megadták - kelethelye. A latin nyelvű fejregesztában az oklevél kiadójának neve és az oklevélben foglalt jogi cselekmény rövid meghatározása kapott helyet. Az oklevél leírásánál első helyen a fennmaradási forma szerepel: eredetiben, átiratban, tartalmi átiratban vagy említésben maradt ránk. Az említések kivételével megadjuk a levéltári jelzeteket is. Amennyiben a kérdéses diplomát eredetiben nem a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára őrzi, akkor annak az ott kialakított Diplomatikai Fényképgyűjteményben kapott jelzetét is feltüntetjük. Mivel az említések minden esetben más comes terrestrisek okleveleiben találhatóak, ezért ezeknél a gyűjtemény megfelelő oklevelére utalunk. Az eredeti diplomáknál közöljük az oklevél anyagát (pergamen vagy papír) és a méretét cm-ben, a megpecsételés helyét és módját, az oklevélen látható egykorú és későbbi feljegyzéseket. A diploma állapotára csak abban az esetben tértünk ki, ha bármilyen módon károsodott. Ha az oklevél nem csak eredetiben maradt ránk, akkor az átiratokra és/vagy tartalmi említésekre vonatkozó adatok az eredetire vonatkozók után szerepelnek. Ezek után következnek az oklevelek teljes szövegű és regeszta formájában napvilágot látott kiadásainak könyvészeti adatai; a rövidítések feloldását a rövidítésjegyzék tartalmazza.

Az okleveleket egy bekezdésben közöljük. A szövegben szereplő átírt oklevelekre a gyűjtemény megfelelő számával utalunk vissza. Átírásunkban az eredeti oklevél sorbeosztását, sorkezdeteit - mivel ennek külön funkciója nincs -, nem jelöltük. A középkorban szokásos rövidítéseket megjegyzés nélkül oldottuk fel.

Az oklevelek közlésénél a betűszerinti (hangzóhív) átírásra törekedtünk. Ezért megtartottuk a h helyett álló ch-t (nichilominus), az i helyett álló y-t (ymmo, filya), a két m betű helyett használt mpm betűkapcsolatot (assumpmendo, sumpma). A ph helyett álló f-et szintén megtartottuk (paraphernales helyett parafernales). Követtük a diftongusok jelölésének

19