Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)

IV. Az ország nádorától az „ország nádoráig” (A nádori intézmény vázlata a 12. század végétől 1343-ig)

92 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 az ötödik hadjáratát indította meg ellenük, amely ismételten kudarccal vég­ződött, nem sikerült megtörni ellenállásukat. Amit László nem tudott elérni, azt majdnem megtette helyette Habsburg Albert osztrák herceg. Egyes nyugati határvárakat (pl. Pozsonyt) már évek óta a kezén tartó Albert 1289 áprilisában támadást intézett Nyugat-Magyarország ellen. A támadás Kun László hallga­tólagos beleegyezésével történt, aki így akarta gyengíteni a legfőbb ellenfe­leit.415 A harcok Albert diadalával elcsendesedtek a nyárra, majd szeptember végétől újra folytatódtak. Lászlónak esze ágában sem volt beavatkozni, még úgy sem, hogy Albert győzelmei valójában az ország területi integritásának a rovására mentek.416 Ilyen helyzetben igen nehéz lenne elképzelni, hogy a Felső-Tisza-vidéken tartózkodó király miért akarta volna éppen Kőszegi Mik­lóst kinevezni nádornak. A kinevezések, mint fentebb is láthattuk, mindig ak­kor történtek, amikor a Kőszegiek politikai befolyása aránytalanul megnőtt, ám ez az időszak éppen nem ilyen volt. Pedig a kibékülés László és a Héder nembéliek közt nem történt meg 1289 nyarának a végére, amit jól mutat, hogy a király továbbra sem avatkozott be Albert nyugati hadjárataiba (pedig Lodomér esztergomi érsek és mások részéről igen erős nyomás nehezedett rá ez ügy­ben).417 Összességében úgy véljük, hogy László ezidőtájt semmiképpen nem volt olyasfajta kényszerhelyzetben, ami indokolté tette volna, hogy a Héder nembéliek egyik fejét nádorrá emelje, és úgy tűnik, hogy a viszony is ellensé­ges volt a király és a nagybirtokos família között, tehát azt sem valószínű, hogy saját akaratából döntsön így. Magunk a következőképpen rekonstruálnánk az eseményeket. Egyrészt, olyasfajta tudatos kettős nádorságról, amely majd III. András uralma alatt ki­épül, semmiképpen nem beszélhetünk. Ebből a szempontból tehát félrevezető a korábbi archontológiák azon beosztása, hogy Básztély nembéli Rénoldot „du- náninneni nádornak" nevezték.418 Ez ugyanis egy király részéről is jóváha­gyott rendszert sejtetne, de hogy erről szó sem volt, jól mutatja, hogy Kőszegi Miklós a „kunok bírája" címet is szerepeltette a titulusai között, pedig az már csak földrajzilag is a kelet-magyarországi nádort illette volna.419 Miklós tehát saját magát éppúgy a teljes ország nádorának vélte, ahogy valószínűleg Rénold is. De iure értelemben tehát nem létezett kettős nádorság, viszont 1289 szeptem­berében az egyetlen törvényes, király által kinevezett nádor - úgy véljük - nem Héder nembéli Kőszegi Miklós, hanem Básztély nembéli Rénold volt. Tény, hogy szeptemberi hivatalviselésének emlékét csak hamis oklevelek tartották fent, a szeptember utáni időszakról pedig semmilyen biztos adatunk nincs, de gyanítható, hogy ezek a hamis oklevelek eredeti felhasználásával készültek, hiszen a bennük olvasható információk földrajzilag és tartalmilag is összecsen­415 Szűcs: Utolsó Árpádok 319. 416 Szűcs: Utolsó Árpádok 319. 417 Szűcs: Utolsó Árpádok 319-320. 418 Kronológia kézikönyve 98.; KMTL 475. 419 III. András idején, ha felosztva volt a méltóság, mindig a kelet-magyarországi nádor viselte a „kunok bírája" címet, lásd Zsoldos: III. András nádorai 317.

Next

/
Oldalképek
Tartalom