Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
IV. Az ország nádorától az „ország nádoráig” (A nádori intézmény vázlata a 12. század végétől 1343-ig)
88 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 határozóbbnak mondható, és több hivatali újítást is bevezető nádorának, Aba nembéli Amadénak a működésében csúcsosodott ki a 13-14. század fordulóján. Miután a „kun kérdés" az 1282 őszén lezajlott Hód-tavi csatával lezárult, Lodomér érsek és köre újabb konszolidációs kísérleteket próbált keresztülvinni, amelyek végül szintén elbuktak.394 Ám új színként jelentkezett az, hogy a rivális csoportok mellett maga a király önálló erőként kapcsolódott be a küzdelembe. Intézménytörténeti hozadéka ennek annyi lett, hogy immár IV. László saját emberei is megjelentek a nádori poszton. Ilyen saját embernek mondható Aba nembéli Mákján, aki 1286 szeptemberében kapta meg e pozíciót, amikor László a Kőszegieket menesztve kísérletet tett arra, hogy hangsúlyosan a bizalmasaival töltse be a legfőbb méltóságokat.395 Mákján királyi parancsra hozzá is kezdett egy generalis congregatio tartásához Északkelet-Magyarországon, az Abák tágabb értelemben vett családi birtokain,396 de a király önállósodási kísérlete katonailag fulladt kudarcba. László hiába próbálta megtörni a Kőszegiek nyugati hatalmát, az 1287 márciusában lezajlott zsitvai csatában végül alulmaradt. Májusban már kénytelen volt amnesztiát hirdetni, és nem sokkal később ismét a Kőszegieket találjuk a nádori tisztségben. Feltehetően a király embere volt Básztély nembéli Rénold is, aki 1289 augusztusában viselte a nádorságot. Az ő személye kapcsán terjedt el a korábbi szakirodalomban az az elmélet, hogy ekkor az országnak kettő nádora volt, amely elgondolással kicsit részletesebben is foglalkoznunk kell. A kettős nádorságról szóló elmélet alapját Pauler Gyula vetette meg.397 Pau- ler ezt arra alapozta, hogy a király 1289. szeptember 9-i oklevelében (és az azt átíró szepesi káptalan szeptember 30-i levelében) említés esik Rénold nádorról, ugyanakkor 1289. szeptember 8-án maga Héder nembéli Miklós nádor állított ki egy oklevelet. Pauler az adatokat úgy magyarázta, hogy - a III. András idején, 1298-ban kétségtelenül fennálló eset mintájára - Miklós volt a dunántúli nádor, Rénoldot pedig a „keleti országrész számára" állította a király.398 A gyorsan elterjedt elgondolást azonban legutóbb Zsoldos Attila részesítette kritikában, egyúttal leszámolva az egész elmélettel. Rámutatott, hogy a Rénold nádort említő szeptemberi oklevelek - a királyi oklevelek kritikai jegyzéke alapján - hamisnak tekinthetőek. Rénold nádorságát azonban 1289. augusztusi adatok alátámasztják, ám olyan adataink nincsenek, amelyekben a nádorok „kereszteznék" egymást. így valószínűbb, hogy Rénold 1289. augusztus 21-e utáni leváltását követően szeptember elején Héder nembéli Miklós követte őt, kettős nádorságról tehát nem beszélhetünk.399 Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzékében azon az alapon nyilvánította Borsa Iván hamisnak a Rénoldot is említő szeptemberi okleveleket, hogy 394 Szűcs: Utolsó Árpádok 312-314. 395 Szűcs: Utolsó Árpádok 316. 396 CD V/3. 333-334. (RP 226. sz.) 397 Pauler: Magyar nemzet II. 406., 571. 302. jz. 398 Pauler: Magyar nemzet II. 406. 399 Zsoldos: III. András nádorai 306-310.
