Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
IV. Az ország nádorától az „ország nádoráig” (A nádori intézmény vázlata a 12. század végétől 1343-ig)
84 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 nádori intézmény szemszögéből nézett első nagyobb korszakát egy hárompólusú uralmi rendszer jellemezte: az egymással szemben álló Kőszegi-Gutkeled párt és a Csákok, illetve sajátos harmadik szereplőként Erzsébet anyakirályné és köre. A kezdeti korszakra jellemző volt az is, hogy az egyes főúri csoportok ugyan saját magukkal töltették be a legfontosabb főméltóságokat, ám akadt egy kivétel. A nádori székbe ugyanis mindig egy velük szövetséges (valójában inkább általuk irányított) harmadik személyt emeltek. Ahogy Szűcs Jenő találóan megfogalmazta: „Amíg éltek [ti. IV. Béla idősebb bárói, Kemény fia Lőrinc, Rátót nembéli Roland, Péc nembéli Dénes], arra voltak jók, hogy az egymást sűrűn követő kormányzati válságok kezdeti szakaszában (1272-75) felváltva nádorrá tegyék meg őket. A nádori méltóság mintegy szépségflast- rom volt a kialakuló »pártkormányzatokon«."373 Kezdetben Kemény fia Lőrinc volt Erzsébet anyakirályné körének az embere, Rátót nembéli Roland pedig az „ellenzéké" (amely 1272-1273 folyamán még nem vált élesen szét Kőszegiekre és Csákokra). Lőrinc és Roland mindig akkor volt néhány hónapra hatalmon, amikor a mögöttük álló politikai erők felülkerekedtek.374 Ezt a képet törte meg 1273 októberében az akkor kiformálódó Kőszegi-Gutkeled csoport, akik a saját embereikkel töltötték meg a főméltóságokat, nádorként pedig Péc nembéli Dé- nest állították. Bár Dénes sem volt több, mint a Kőszegiek kirakatfigurája, azok a reformok, amelyeket még 1273 tavaszán indítottak el a Dráván túl, a nádoroknál is utat találtak maguknak. Fő céljuk bizonnyal az lehetett, hogy eltávolítsák a hatalom közeléből a király kiskorúságának idején magát kéretlen régensi szereppel felruházó Erzsébet anyakirálynét. Ennek a bíráskodási „reformcsomagnak" a részeként megszületett a 14. században oly nagy karriert befutó nádori „általános gyűlés" (generalis congregatio) intézménye, amelyet kezdetben külön felhatalmazással, királyi jogként, később, III. András idejétől kezdve saját jogukon gyakoroltak a nádorok.375 A konszolidáció kezdetét jelzi az is, hogy Dénes volt az első olyan nádor a király váltás óta, akihez bizonyosan szabályos nádori ítéletleveleket tudunk kötni (1274 áprilisa és június eleje között a Zala megyei Mándon tartózkodott, és helyi ügyekben bíráskodott).376 Nem kizárt persze, hogy Rátót nembéli Roland nádor néhány keltezetlen oklevele még az 1272-1273 közötti két nádorsága valamelyikére, és nem az 1274-1275-ös utolsó hivatalára tehető, de erősen valószínű, hogy az 1272-1273-as időszak zavaros, és nem egyszer háborús viszonyai közepette nem folyt szokványos nádori ítélkezés az országban.377 Dénes olyan ügyesen helyezkedett, hogy még 373 Szűcs: Utolsó Árpádok 282. 374 Ezen néhány hónap pártküzdelmeire részletesen lásd Szűcs: Utolsó Árpádok 282-284. 375 Minderről részletesen lásd „A nádori közgyűlés intézményének kialakulása" c. alfejezetet. 376 Bándi: Ágostonosok 364-365.; ÁÚO IX. 111-112. (RP 163-164. sz.); lásd még UB II. 68-69. (RP 166. sz.) 377 Roland ezen oklevelei: DL 93884. (vö. az alnádorának ugyanekkor kiadott levelével, DL 93896.) (kiadásuk: RP 167-168. sz.); HO I. 67. (RP 169. sz.); esetleg a pozsonyi káptalan 1423-i oklevelében említett Roland-diploma is szóba jöhet (ZsO X. 77.), de az valószínűbben keltezhető az 1248-1260 közötti nádorsága idejére, lásd RP 171. sz. reg. kommentárját. Kérdéses, hogy egy
