Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
IV. Az ország nádorától az „ország nádoráig” (A nádori intézmény vázlata a 12. század végétől 1343-ig)
IV. Az ország nádorától az „ország nádoráig 85 az őt nádorrá tevő Kőszegi-Gutkeled csoport bukását is túlélte. Ahogy annak idején elhagyta István ifjabb királyt, és IV. Bélához pártolt, úgy csatlakozott jó ütemérzékkel a Csákok hatalomátvételéhez 1273-1274 fordulóján, és amikor lépésről lépésre, 1274 nyarára kibuktatták a hatalomból a Gutkeledeket, ő ezután is megmaradhatott tisztségében. A bosszúból ellenkirályt állítani akaró Kőszegi-Gutkeled párt teljes vereségét hozta az 1274 szeptemberében lezajlott fövényi csata, amelyben maga Kőszegi Henrik, az addigi szlavón bán is holtan maradt a csatatéren - ez még jobban bebetonozta a Csákokat az uralomba. A nádori méltóságban mégis cserét hajtottak végre: Péc nembéli Dénes a megüresedő szlavón báni posztot kapta meg, így újra nádorrá lépett elő Rátét nembéli Roland.378 Legkésőbb erre az időszakra tehetőek Roland fentebb már idézett oklevelei, melyek bizonyítják, hogy újraindult a nádori hivatalgyakorlás az országban. A Kőszegi párt visszatérésével és ezáltal Roland bukásával azonban véglegesen véget ért a korábbi politikai szereplőkből verbuvált „dísznádorok" kora. A következő nagyobb korszakot az fémjelzi, hogy a két nagy párt szereplői immár saját magukat helyezték e méltóságba (a kinevezés formálisan természetesen a királyt illette, de sejthetően többnyire nem ő volt a kezdeményező fél). A Kőszegiek 1275 júniusában tértek vissza, miután a Csákok nem tudtak katonailag végezni velük. Az, hogy az eddigiektől eltérően az országbárói tisztségek betöltésekor maga a csoport feje, Kőszegi Henrik fia Miklós lett az új nádor, újszerű, de magyarázható lépés. Az eddig jól bevált rendszer régi szereplőiből ugyanis senki nem maradt, aki számba jöhetett volna. Kemény fia Lőrinc 1273 körül meghalt, Péc nembéli Dénes és Rátét nembéli Roland pedig (ekkor) a Csákok embere volt, így Miklós maga foglalta el a kérdéses méltóságot. A lépést aztán a Csákok is leutánozták, és 1275 és 1277 között Héder nembéli Miklós és Csák nembéli Péter váltogatta egymást a nádori méltóságban, mikor melyikük pártja volt éppen hatalmon.379 Ezt a tendenciát szakította meg 1277 tavaszán IV. László nagykorúsítása, és az 1277 májusában lezajlott Rákos mezei általános gyűlés, amelyen már a nemesség és főpapság mellett a köznemesek és a kunok képviselői is részt vettek, így joggal nevezhetjük az első országgyűlésnek.380 Ezen egy báróktól független kör igyekezett megvalósítani egyfajta konszolidációs programot. A rákosi országgyűlés idején éppen a Héder nembéliek voltak hatalmon, akiket aztán még nyáron kibuktattak a Csákok (így Héder nembéli Miklóst ismét Csák nembéli Péter váltotta a nádorságban, zavaros átírásban említett oklevele (CD IV/3. 250-251.; RP 170. sz.) mikorra keltezhető, mert pozsonyi ispáni címe biztosan az első, 1260 előtti nádorságára utal, ám egyéb érvek a későbbi időszakokra is utalhatnak (lásd Thoroczkay: Dömösi prépostság 421., ill. az RP 170. sz. reg. kommentárját). 378 Szűcs: Utolsó Árpádok 283-285. 379 Szűcs: Utolsó Árpádok 285-291.; Zsoldos: Archontológia 21. 380 Gerics: Korai rendiség 279-280. Gerics József meghatározása szerint az a gyűlés nevezhető országos gyűlésnek (-országgyűlésnek), amelyen a főpapok és bárók mellett a serviensek is együttesen lépnek fel és tevékenyen vesznek részt. T I
