Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)

IV. Az ország nádorától az „ország nádoráig” (A nádori intézmény vázlata a 12. század végétől 1343-ig)

IV. Az ország nádorától az „ország nádoráig 75 így ez a példa csak a párhuzamos királyi és hercegi udvartartásra világít rá. Bár intézménytörténeti szempontból mindenképpen indokolt ekkoriban kettős nádorságról beszélni, funkcionálisan ez valójában nem volt több, mint amikor a 13. századi királynéi vagy hercegi udvarok önálló udvarispánnal rendelkez­tek. István ifjabb király nádorállítása így valóban egyedülálló esetnek tekint­hető a világi intézménytörténetben. Érdemes leszögezni, hogy a címét hivatalosan az 1262. december 5-i porosz­lói egyezség értelmében elnyerő ifjabb király már ekkor tisztában volt azzal, hogy saját nádora lesz, esetleg már volt is. István ugyanis az egyezményben kötelezte magát arra, hogy személyesen vizsgálja ki azt, ha a nádorát, udvarbí­róját vagy más bíráját apja bárói vagy serviensei bepanaszolják, hogy súlyosan ítélték meg birtokügyeiket vagy mást.329 A passzus nyilván arra vonatkozik, hogy ha apja híveinek birtokai éppen a keleti országrészébe esnek, akkor ott ne önkényeskedhessenek István bírái. Ennek ellenére az első ifjabb királyi nádort csak 1263 májusából ismerjük, és 1270-ig bezárólag összesen három nádoráról tudunk.330 A nádorváltásokat mindig az indokolta, hogy politikai értelemben Istvánnak nem volt szerencséje az embereivel: a gyorsan változó helyzetben a háromból ketten is átálltak Bélához. Az első ismert ifjabb királyi nádor Péc nem­béli Dénes volt, akit még a hercegi udvartartásából „örökölt". Dénes 1259-ben István herceg asztalnokmestere volt, emellett zalai ispán, ami egyértelműen mutatja, hogy Béla király nevezte ki erre a posztra.331 Ennek ellenére az or­szágfelosztás után megmaradt az ifjabb király hűségén, és talán 1264 folyamán (amikor Béla a fia több hívét is átcsábította magához) állt át az idősebb király ol­dalára, és (ifjabb) Béla szlavón herceg udvarispánjai között találjuk.332 István új nádora Csák nembéli Domonkos lett. Amennyire életpályáját ismerjük, „homo novus" volt, és István környezetében jutott először pozícióhoz 1263-ban (ekkor zempléni ispán és ifjabb királyi pohárnokmester. A megye alapján biztosra ve­hetjük, hogy Istvántól kapta mindkét tisztségét.). A későbbi adománylevelek alapján úgy tűnik, hogy ura mellett harcolta végig az 1265-ös belháborút, ami­ből katonailag István került ki győztesen. Ennek ellenére 1266 legvégén ő is átszökött Bélához. 1266. december 25-én még nádorként adott ki oklevelet, de utódjának ugyanebből az évből ismerjük egy említését.333 István viszonylag 329 „Item promittimus, quod si comes palatinus noster sive iudex curie nostre, vel alii iudices nostri, barronibus seu servientibus karissimi patris nostri in causis possessionum et aliis conquererentur ex causa probabili se gravari, nos ad insinuationem et requisitionum venerabilis patris Sm[aragdi] archiepiscopi Colochensis personaliter predictorum iudicum sententias et processus audire et emendare tenebimur, iuxta modum prestiti super hoc specialiter sacramenti." MESI. 487. 330 Zsoldos: Archontológia 25-26. 331 Zsoldos: Archontológia 71. 332 Wertner: Dénes nádor 607-608.; Zsoldos: Családi ügy 38. 333 Zsoldos: Archontológia 26., 298.; Zsoldos: Családi ügy 100. Tegyük hozzá: az is elképzelhető, hogy Domonkos 1266. december 25-re datált oklevele valójában 1265. december 25-én kelt. Eb­ben az időben mind a dec. 25-i (karácsonyi), mind a jan. 1-ji (római) évkezdetet használták a királyi kancelláriákon (Szentpétery Imre szerint a karácsonyi évkezdet sokkal gyakoribb volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom