Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
IV. Az ország nádorától az „ország nádoráig” (A nádori intézmény vázlata a 12. század végétől 1343-ig)
62 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 azokat az eseteket, amikor az intézkedés éppen az ispáni megyéjükbe esett. Rögtön az első esetben Mog nádor és bihari ispán a Váradi Regesztrum egy későbbi bejegyzésének visszatekintése alapján a bihari várnépek és várjobbágyok, illetve egy klerikus közötti ügyben ítélt. Itt Mog jól láthatóan bihari ispánként hozott ítéletet Magnus klerikus javára, amit az is támogat, hogy a regisztrum bejegyzése ebben az esetben kiemelte, hogy a nádor ispán is volt egyben, mivel a lejegyző is lényegesnek vélte ezt.264 A következő ilyen eset, amikor Gyula nádor és soproni ispán a soproni csöböradók ügyében megparancsolta az adók beszedőinek, hogy a borsmonostori egyház népeinek soproni falvaiban ne szedjék be a csöböradót. Gyula szintén ispánként hozta meg az ítéletet, még ha oklevelében elsősorban nádornak is címezte magát, hiszen egy királyt illető, de a megyésispán által beszedett jövedelemről265 intézkedett Imre király privilégiuma alapján. Tűrje nembéli Dénes nádor és pozsonyi ispán 1248-ban egy pozsonyi várjobbágynak csereföldet adott a régi földje ellenében. Ez is egyértelműen ispáni feladatkör, azaz itt sem nádorként intézkedett, hanem a másik hivatalához kötődő teendőit látta el. Furcsa mód tehát az összes olyan esetről ki lehet mutatni, ahol az ispánság és az ítélet egy megyébe esett, hogy ott nem nádori mivoltában intézkedett a tisztség viselője. Éppen a Váradi Regesztrum kínál néhány további érdekes példát a területi vonatkozások szempontjából. Mivel Kálmán törvénye alapján az ország összes székeskáptalanjában tarthattak istenítéletet, ezért az esetek többsége helyből került ki - az ország más pontjain élők a hozzájuk közel eső helyeket keresték fel. Viszont Várad esetében van néhány megmagyarázhatatlanul távoli megkeresés is. Ha a beazonosítható dunántúli és nyugat-felvidéki vonatkozású jogeseteket vesszük szemügyre, akkor azt tapasztaljuk, hogy akkor eredendően mindig valamilyen főméltóság volt a bíró,266 esetleg valamilyen megyésispán, aki a király környezetében tartózkodott, és a szöveg külön ki is emelte, hogy királyi parancsra lett az eset bírája.267 A legtöbb nyugat-magyarországi vonatkozású ügyben viszont a nádor268 vagy a helyettese269 volt a bíró. Kézenfekvő magyarázatnak tűnik, hogy a pl. Vas vagy Somogy megyei emberek elkezdték 264 RV 97. sz. Általában nem írták oda a nádor ispáni címét, ha említették őt a bejegyzésekben. 265 A csöböradóról: Weisz: II. András jövedelmei 52-54. 266 RV 312. sz. (1221): Nyitra és Bars m.; 339. sz. (1222): Somogy m. 267 RV 100. sz. (1214): Zala megyei ügyben királyi parancsra Salamon bácsi ispán ítél; 274. sz. (1220): Zala és Somogy megyei ügyben Mika bihari ispán ítél András parancsára; 327. sz. (1222): a pozsonyi ispán perlekedik Fejér megyeiekkel, a király által delegált bíró Atyusz ispán; 268. sz. (1220): a zalai királyi lovászok és királyi tárnokok közti perben Demeter mestert bízta meg a király. Nem említenek külön királyi parancsot egy trencséni vonatkozású ügyben, ahol Márton bolondóci ispán volt a bíró, sem egy Győr megyei esetnél, amikor Miklós győri ispán ítélt: RV 371. sz. (1229); 270. sz. (1220) 268 pv 281. sz. (1221): Miklós nádor, Baranya m.; 308. sz. (1221): Miklós nádor, Fejér és Komárom m.; 313. sz. (1221): Miklós nádor, Vas m.; 314. sz. (1221): Miklós nádor, Vas m. 269 RV 248. sz. (1220): Fila vicarius palatini, Somogy m.; 266. sz. (1220): Fila vicarius palatini, Tolna m.; 271. sz. (1220): Mór vicepalatinus, Komárom m.; 321. sz. (1221): Mór vicepalatinus, Bars (?) m.
