Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
IV. Az ország nádorától az „ország nádoráig” (A nádori intézmény vázlata a 12. század végétől 1343-ig)
IV. Az ország nádorától az „ország nádoráig 63 a pert a környékükön járó nádor vagy a helyettese előtt, és amikor az egyik kitűzött határnapra eljutott az ügymenet odáig, hogy már csak az istenítélet dönthetett, akkor a bíró az éppen aktuális tartózkodási helyéhez közel eső káptalanhoz küldte a feleket. A fenti esetekben pedig éppen a váradi káptalan volt ez a legközelebbi hely, így kerülhettek az ország másik feléről származó emberek Váradra. Más bírák esetében is ez lehetett a magyarázat: az országbíró ugyanúgy a királyi udvarral mozgott együtt az országban, ahogy a többi ispán is, aki a király környezetében tartózkodhatott (ez a királyi parancs emlegetése esetében egyértelmű). így a per egyes állomásának a helyszíne mindig változott, és kiszámíthatatlan volt, hogy hol fejeződik be. Ráadásul látható, hogy a Regesztrum egymás után következő bejegyzéseiben többnyire közel esnek egymáshoz azok az esetek, amikor a nádort jelölik meg eredeti bíróként.270 Ezek szintén arra utalnak, hogy csak bizonyos időközönként szaporodtak meg a váradi káptalan azon ügyei, amikor a nádor küldte a feleket hozzájuk: nyilván, amikor éppen a közelben tartózkodott. Feltehetjük, hogy a nádor mozgásának valamiféle rendszert kellett követnie. Ezt egyfelől az a szükségszerűség is diktálta, hogy azok, akik az ítélőszéke előtt elkezdték a pert, és halasztás történt egy későbbi határnapra, megtalálhassák őt akkor is, amikor már nem a közelükben tartózkodik. Hogy mindez a felvetés a gyakorlatban is működött, arról a legrészletesebben Tomaj nembéli Dénes 1236. évi oklevele tájékoztat.271 A felperes Zlaudus mester (a későbbi veszprémi püspök és királyi kancellár) egy birtokhatár-perben megidézte a nádori ítélőszék elé a Zala megyei Szántó birtok ügyében a zalai udvarnokokat. 1236. június 24-én csak ő jelent meg a nádor előtt, az udvarnokok nem. A nádor egyre újabb és újabb határnapokat jelölt ki a peres felek részére, ahol rendre csak a felperes jelent meg, az udvarnokok nem, sőt, azok az őket megidéző nádori poroszlóra támadtak. Az oklevélből kiderül, hogy Dénes nádor június 24. és július 21. között a Heves megyei Poroszlón volt, majd július 21-én Esztergomban, augusztus 27-én a Nógrád megyei Losonc közelében lévő Gálcson,272 míg szeptember 21-én a Baranya megyei Cselejen (lásd 64. old., 1. sz. térkép). 270 Pl.: 1213: 9., 15., 19., 27., 62., 64. sz.; 1214: 89., 95., 97., 103., 105. sz.; 1219:175., 180., 189., 213., 217, 220., 226. sz.; 1220: 244-245. sz. (ugyanekkor két alnádori eset: 248-249. sz.); 269. (alnádori: 271. sz.), 275., 277. sz.; 1221: 280-281. (alnádori: 282. sz.), 285., 288. (alnádori: 289. sz.), 290. sz.; 308-309., 313-314. sz. (alnádoriak: 318., 321. sz.); 1222: 333., 337. sz. Ezeken kívül néhány eset „magányosan" áll. 271 HO VI. 30-34. (RP 43. sz.) 272 A 15. századi másolatban fennmaradt oklevél szövegében „inlulunch in Galch" szerepel. A szöveg a másolás során romlott, az „inlulunch" valójában: in Lusunch lehetett, hiszen az 1 betű könnyen összekeverhető a hosszított s-sel, ha a másoló nem érti a szöveget. Gálcs (Gács) település Nógrád megyében volt, közvetlenül Losonc mellett. I I
