Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
II. A tisztség eredete és az első nádorok
26 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 elem adhatna fogódzót. Egyrészt, a magyar kifejezés, a nádorispán etimológiája. Ha például Róna-Tas András fentebb ismertetett ötlete igaznak bizonyulna, az máris választ adna az előzmények kérdésére. Sajnos, mint láttuk, a szónak semmilyen biztos etimológiája nincs, és ha a problémái ellenére elfogadnánk a szláv eredeztetést, az is csak a latin kifejezés tartalmi fordítása lenne (a palota comese ~ az udvar comese, ahol a „királyi udvar", mint szerv, lényegében megfeleltethető a „királyi palotával"). Egyébként sem árt óvatosan bánni a nyelvészet történelemmé formálásával, mert még a nyelvészetileg biztos etimológiák is könnyen vihetnek történelmi tévútra. A másik lehetőség az lenne, hogy ha a 11. század első felének nádori szerepkörét összevetnénk a mintaadóként tekintett nyugati palatinusi szereppel, és megmutatkozna, hogy van-e valamilyen markánsabb különbség a kettő között. De ez sem járható út, mert a nyugati feladatkör még csak-csak rekonstruálható, ám az első ilyen típusú magyar- országi forrás már a 11. század második felére esik, és az is csak a hivatali teendők egy részére világít rá. Ha a 11. század első felének hivatali szerepére vagyunk kívácsiak, akkor meg kell elégednünk a későbbi források visszavetí- tésével. Ezekről alább részletesen szó lesz, itt csak annyit bocsátanánk előre, hogy semmilyen olyan elem nem akad a későbbi nádori hivatalban, amelyet ne lehetne egyrészt nyugati párhuzamokból levezetni, másrészt 11-12. századi belső hivatalfejlődéssel indokolni. Azt tehát, hogy valamilyen kereszténység előtti „hivatalt" (pl. a horka tisztséget) beépítettek volna a nádoriba, bizonyítékok hiányában nem állíthatjuk.115 Ha arra keressük a választ, hogy ki hozta létre a nádori hivatalt, akkor a szakirodalom egyöntetűen és magától értetődően adja meg a választ Szent István személyében. Annak ellenére is, hogy ez - szigorúan véve - nem bizonyítható forrástanilag. A legkorábbra visszavezethető említés a magyarországi nádorispánról Gellért nagylegendájában található, amely szerint „Aba, a palota ispánja (Alba comes pallacii) letaszította Pétert, s azután a királyi koronát és a királyi udvart bitorló módon maga ragadta a hatalmába."116 Aba nádorsága így Péter elűzésének idejére, az 1041. évre bizonyítható forrásszerűen. Bár a 19. század végén a nagy tekintélyű történész, Pauler Gyula kétkedéssel fogadta Aba nádorságának tényét akár István, akár Péter alatt is,117 ám a felbukkanó elnevezés (comes palatii) a tisztség legkorábbi, csak a 11. század közepéig használt névalakja, így a legenda e része mindenképpen egy korai forrásra megy vissza. Az adat tehát csak Péter korára szolgáltat információt, de abban igaza lehet Szabados Györgynek, hogy kicsi annak a valószínűsége, hogy pont (az egyébként is külföldi főemberekre támaszkodó) Péter nevezte volna ki Abát erre a tisztségre. Inkább arra érdemes gondolni, hogy Péter „megörökölte" Sámuelt a 115 Párhuzamokat ugyan találhatunk a gyula vagy a horka tisztsége és a nádori hivatal között is: ilyen a bíráskodás, de ez annyira általános szerepkör, hogy nem lehet rá alapozni. Az sem biztos egyébként, hogy a gyula vagy a horka hivatala megérte az ezredfordulót. 116 SRH II. 500. Magyarul ÁKIF 424. (Almási Tibor ford.) 117 Pauler: Szent István 101. 5. jz.; Pauler: Magyar nemzet I. 416. Szintén óvatosan fogalmazott e téren: Marczali: Magyarország története 13.; Wertner: Nádorok sorozata 1.
