Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
VIII. A nádori hivatal munkatársai
226 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 ítélte.1184 Amadé kúriájában tehát, a „királyi könyvek" mintájára vezettek egy nyilvántartást arról, hogy korábban milyen ítéleteket hozott a nádor (hogy ez a teljes oklevél szövegének a lemásolását, vagy csak „regeszták" készítését jelentette, nem tudjuk). A 14. századból is vannak adataink erre a nyilvántartásra. Druget János és Vilmos nádorsága alatt többször is említették azt a regisztru- mot, amelybe a bírsággal tartozók neveit (és persze a bírság összegét) jegyezték fel.1185 Emellett a különféle parancsleveleket is iktatták, és ennek a haszna meg is mutatkozott. 1339-ben a vizsolyi nádori kúria elrendelte Benedek fia Lászlónak, hogy állítson tanúkat a jászói konvent előtt november 8-ra Péter fia Miklós ellenében. Amikor Miklós november 7-én a tanúállítás megtekintésére igyekezett, rátámadtak, ruháit, lovát és fegyvereit elrabolták, bal kezén egy ujját levágták, és elvették tőle a tanúállítást előíró nádori oklevelet is (equo, vestibus, armis, ac litteris suis contra eundem Ladislaum super facto ipsius productionis testium emanatis spoliatus). A kötelezett László viszont nem jelent meg sem a konvent, sem Izsép vizsolyi albíró színe előtt, Miklós pedig - az elvett oklevél hiányában - még azt sem tudta volna bizonyítani, hogy peres ellenfelének egyáltalán ilyen kötelezettsége lett volna. Lászlót az albíró mégis elmarasztalta meg nem jelenése miatt, a nádori regisztrum tartalmára (continentia registri dicti domini nostri palatini) hivatkozva, amely így igazolta Miklós elrabolt oklevelének az állítását.1186 Mindez jól érzékelteti azt, hogy a nádori kúria, kúriák személyzete és munkarendje hogyan professzionalizálódott az idők folyamán. 3. A nádori „iroda" külső munkatársai és segítői: az ítélőtárs, a poroszló és a nádori ember A nádor nem minden esetben döntött egyedül. Alkalmi segítségként a környezetének tanácsát is kikérhette, nem hivatalosan, akár tekintélyüknél, akár szakértelmüknél fogva bevonva őket a perbe. Ez utóbbira látszik jó példának az a néhány eset, amikor oklevelek hitelességéről kellett dönteni. Már 1221-ben arról olvasunk, hogy Bare fia Miklós „ebben jártas emberek tanácsából" tudta meg, hogy Imre király egy neki bemutatott privilégiuma hiteles.1187 A „tanács" egyébként nem volt tökéletes, mert Imre bemutatott oklevele hamis volt, valószínűleg éppen erre a nádori perre készítették.1188 Más alkalommal viszont lebuktak a hamisítók. 1226-ban szintén Miklós előtt zajlott az a per, amikor a pannonhalmi egyház néhány szolgája szabadnak nyilvánította magát Béla király egy oklevelére hivatkozva. „És amikor ezt a privilégiumot a kitűzött határnapra az esztergomi érsek és sokan mások színe előtt nekünk [ti. Miklós ná1184 HO VIII. 398. (RP 304. sz.), vö. Gerics: Jogintézmények és terminológia 263-264. 1185 1333: AOkl XVII. 240-241. sz.; 1337: AOkl XXI. 325., 439.; 1339: AOkl XXIII. 151. sz. 1186 DL 3269. (AOkl XXIII. 715. sz.) 1187 „de prudentum virorum consilio" MES1.231. (RP 11. sz.) 1188 A hamis oklevél: RA 199. sz.
