Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
VIII. A nádori hivatal munkatársai
VIII. A nádori hivatal munkatársai 227 dórnak] bemutatták, és azt együtt az érsekkel és más alkalmas és illő egyházi személlyel együtt gondosan megtekintettük, megbizonyosodtunk, hogy teljességgel hamis." Az oklevelet prezentálok bevallották azt is, hogy az oklevelet egy Bulcsú nevű pap csinálta nekik.1189 Itt már utalás történt arra, hogy Miklós nem egymaga folytatta le a pert, hanem egészen magas rangú segítői is voltak. A bizonyítási eljárásban az esztergomi érsek egyenrangú, külön felkért személyként volt jelen, nyilván a szakértelmét is figyelembe véve, ám az ítéletlevelet kizárólag Miklós nevében állították ki. Hogy az éppen körülötte tartózkodókat a nádor bevonta az ügyekbe, arról olvashattunk a Váradi Regesztrumban is. 1220-ban Miklós egy egyszerű, testi sértés kapcsán induló esetét átadta az éppen mellette lévő Szolnok vármegyei „jó embereknek" (boni homines), akik között egy comes is volt.1190 Ez nyilván egy „ad hoc" eset volt. 1232-ben arról olvasunk hogy Ampod fia Dénes „a körülöttünk lévő ülnökök tanácsából és egyetértésével" zárt le egy hatalmaskodási esetet.1191 A különféle ítélőtársakra való hivatkozás végig nyomon követhető,1192 hiszen a nádori címet elnyerő főúr nem feltétlenül volt járatos a perjog minden apró részletében, abban azonban megegyeznek az esetek, hogy nem állandó személyzetről, hanem alkalmi, külső segítőkről volt szó. Az egyes perek, ítéletek lebonyolításában és végrehajtásában segédkező személyzetet a 13. század közepéig egyöntetűen a poroszlónak nevezett személyek jelentették. Az egységesített elnevezés természetesen, mint látni is fogjuk, korántsem takart egy egységes „hivatalt". Bár a latinul pristaldus megnevezéssel illetett poroszló a 13. század második felében mind inkább visszaszorult, az adott nagybíró továbbra sem nélkülözte a segédszemélyzetet, csak termi- nológiailag egyre inkább pusztán „emberüknek" (homo noster) nevezték őket. így beszélhetünk „királyi emberekről", „nádori emberekről", „országbírói emberekről", stb. (homo regius, homo palatini, homo iudicis curie). Arra, hogy a nádori (királyi, országbírói, stb.) embereknek mi volt a viszonyuk a poroszlókhoz, és hogy a két szerepkör kontinuus-e egymással, alább részletesen kitérünk. Annyit elöljáróban is érdemes leszögezni, hogy a „nádori emberi" szerepkör nem számított intézménynek, vagy hivatalnak, inkább csak funkciónak. Azaz: nem arról volt szó, hogy valaki állandó jelleggel megkapott volna egy olyan tisztet, hogy ő hivatalosan is „nádori embernek" minősül. Ezek alkalmi megbízások voltak, és az adott megbízás lejártával véget is értek. A 14. századra 1189 „Cumque illud privilegium in statuto termino coram archiepiscopo Strigoniensi et aliis multis nobis presentassent et diligenter ipsum una cum archiepiscopo et omnibus aliis idoneis et discretis ecclesiasticis personis inspexissemus, comperimus omnino esse falsum." PRTI.676. (RP19.SZ.) uso RV 277 sz. 1191 „accepto circa nos residentium consilio et consensu" ÁÚO VI. 507. (RP. 33. sz.) 1192 Pl. 1238: PRT I. 760. (RP 58. sz.); 1242: DF 285988. (a vonatkozó rész kiadása: RP 67. sz.); 1268: CD VII/5.351. (RP 143. sz.); 1279: UBII. 126. (RP 195. sz.); 1288: Kis-Petrik: Kiadatlan oklevelek 25-26. (RP 238. sz.); 1299: HO VII. 282. (RP 300. sz.); 1327: AOkl XI. 84. sz.; 1337: AOkl XXI. 117. sz.; 1340: AOkl XXIV. 47. sz.; 1341: AOkl XXV. 386. sz.
