Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
VIII. A nádori hivatal munkatársai
Vili. A nádori hivatal munkatársai 225 mosan mindkét elnevezéssel címezték.1180 A terminusok összemosódása sejtetni engedi, hogy ekkoriban egy kúriai ítélőmesternek még egyszerre volt feladata a nádori oklevelek kiállítása, pecsételése, az ítéletek végrehajtásában való segédkezés, és az egyes rutinügyekben való szokásjogon alapuló mérlegelés. Ezen kívül, ha kellett, képviselte urát egyes hatóságok előtt is, mint annak serviense. Az alsóbb kúriai személyzet kutatása azért is nehéz ebben az időszakban, mert az egyes tisztviselőkkel itt sem az oklevelek záradékában, vagy akárcsak kúriai tevékenységgel összefüggő forrásokban találkozunk, hanem többnyire „magánemberi" mivoltukban: fogott bírók, tanúk nem nádori perek során, peres félként jelennek meg, vagy egyszerűen csak birtokot vásárolnak. Máskor serviensi mivoltukban a nádort képviselik.1181 Az oklevelek hátulján a jegyzőkre utaló monogramm1182 ebben az időszakban még nem jelent meg, így még hozzávetőlegesen sem lehet megmondani, hogy hány személy dolgozhatott egyszerre pl. Druget Vilmos óbudai vagy visegrádi (nagymarosi) kúriáján, és hogy milyen személyi átfedések voltak az egyes kúriák között. Az alfejezet elején már jeleztük azt, hogy a kúriai személyzet a 14. század második felében is csak néhány fő volt (Lackfi István oklevelein 1387-1392 között összesen 10 különböző kézjegyet lehet elkülöníteni, de néhány különbözőnek látszó monogramm talán azonos személyt takar, másrészt ezek nem egyidejűleg jelentek meg, összesen csak egy olyat találunk, akiről valószínűsíthetjük, hogy végigszolgálta a teljes nádori ciklust).1183 Ebből, továbbá abból a tényből, hogy még Druget Vilmos nádorsága alatt sem különböztették meg a nótáriust és az elvileg ezek főnökének számító protonotariusi tisztséget, hanem összemosódtak a feladatköreik, sejthetjük, hogy az irodák személyzete nem nagyon lehetett több 2-3 főnél. Az „iroda" természetesen nem csak oklevelek kibocsátásával foglalkozott, hanem a forrásokban registrum névvel illetett belső ügyviteli anyagokat is készített. Az első konkrét adat erre Aba Amadé hivatalából való, akinek egy 1299-i oklevele azzal igazolta néhány birtok kezére háramlását, hogy azok korábbi tulajdonosát „regisztrumunk alapján" (per formam registri nostri) el1180 AOkl XIII. 432. sz„ XIV. 47-49., 51., 149., 473. sz., XV. 126. sz„ XXIV. 493-494., 593-595. sz. Az ingadozó terminológia természtesen nem csak a nádori kúria munkatársai kapcsán jelent meg. Hogy a nótáriusnak nevezett személy valójában protonotariusi jellegű feladatokat látott el, annak felfedezhetőek nyomai az országbírói és a szlavón báni személyzet esetében is, lásd Bónis: Jogtudó értelmiség 47., 49.; B. Halász: Szlavón ítélőmesterek 70. 4. jz. 1181 Pl. Mihály mester, Kőszegi János protonotáriusa 1288-ban: CD V/3. 442-444.; Egyed mester, ugyancsak Kőszegi János nótáriusa 1303-1304 folyamán: AOkl 1.489., 586. sz. András mester, Dózsa protonotariusa 1322-ben: AOkl 478. sz. E jegyzők csak az ilyen feladatkörben bukkannak fel a mondott nádorok szolgálatában. 1182 Lásd Bónis: Kúriai irodák 202-203.; C. Tóth: Nádori hivatal 98-102. 1183 Q Nádori hivatal 99-102. A nádori kúriai irodák létszámára általában: Nyers: Nádor működése 26., 35. Tegyük hozzá: Nyers Lajos adatai inkább csak hozzávetőlegesek, hiszen ő egyetlen konkrét nádori kúriára vonatkozóan sem végzett mikrotörténeti „mélyfúrást", de a személyzet valós nagyságrendjét vélhetően helyesen láttatja.
