Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
I. Bevezetés
22 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 valló Budenz József is.86 Emellett a kor nyelvészei és történészei próbálkoztak arab,87 japán,88 vagy éppen vegyes, magyar-perzsa89 etimológiákkal. Viszont a szláv eredet pontos mibenléte körül is folytak viták. Miklosich Ferenc 1882-ben magyarul is megjelent művében a *na dvoré zupán szerkezetből vélte levezethetőnek, ám ezt Kniezsa István egy 1941-es tanulmányában nem tartotta lehetségesnek, mivel a jelentésének („udvaron ispán") nincs értelme, és az ilyen típusú locativusos szerkezetek egyébként sem léteznek a szláv nyelvben.90 Kniezsa ezen cikke a legjobban kidolgozott összefoglaló a szláv eredetre. Szerinte a szláv prepozíció nem „na" (magyarul: on/en, ra/re), hanem „nadb" (magyarul: fölött, fölé), tehát „udvar feletti" ispán. Ám ez az elöljáró instrumentálissal jár, így nadb dvororm lenne. Másik, szerinte valószínűbb lehetőségként felvetette, hogy a *nadr^ dvorjb span szerkezetből eredne, ahol is a „dvorjb" birtokos képzős melléknév volna. Végső soron egy olyan hármas szláv összetételből magyarázta a szó eredetét, mely a nadb (felett), dvorb (udvar), és span (ispán) szavakból keletkezett.91 Kniezsa nem elégedett meg teljes mértékben szófejtésével, és éppen a szláv etimológiák „preferált korszakában", az 1950-es években adott hangot kétségeinek. Szerinte az összes (a sajátját is ideértve) magyarázat gyöngéje, hogy „ennek a szerkezetnek a magyarnak megfelelő jelentésben sehol, semmiféle szláv nyelvben a legcsekélyebb nyoma sem található. Ahol a szó mégis megvan, ott kivétel nélkül a magyarból van átvéve"92 Mindezek ellenére azt mondhatjuk, hogy jelenleg a szó eredetét általában szlávból eredőnek magyarázzák az ezzel foglalkozó nyelvészeti munkák.93 A közelmúltban egy új, az eddigiektől teljesen eltérő alapokon nyugvó eredetet dolgozott ki a szóra a turkológus Róna-Tas András. Elgondolását nem foglalta össze egyetlen tanulmány keretein belül, így az elmélet részleteit a különféle helyeken tett megjegyzéseiből kell összeszedni. Az ötlet alapját az az állítása képezi, hogy Árpádék bejövetelekor még élhettek török nyelvű népek a 86 CD X/6. 5.; Franki: Nádori hivatal 14-16., ill. 16.2. jz.; Cz-F IV. 688.; MUSZ 390. 87 Nagy János elgondolásának ismertetését és cáfolatát lásd Podhradczky: Nádori hivatal 35.; Franki: Nádori hivatal 9-10. 88 Kállay Ferencnek az MTA kézirattárában lévő értekezéséről lásd Franki: Nádori hivatal 10.; teljesen más megközelítésből, de szintén a japán nyelvre futott ki Podhorszky Lajos elgondolása, lásd Cz-F IV. 687. 89 Podhradczky: Nádori hivatal 36-37. 90 Miklosich: Szláv szók 563-564.; Kniezsa: Nádorispán 17. 91 Kniezsa: Nádorispán 17-19. Horger Antal még ugyanezen évben publikált megjegyzésében elfogadta Kniezsa etimológiáját, bár néhány tételt vitatott a magyarba való átkerülését illetően (Horger: Nádorispán). Ugyancsak a szláv eredeztetést tartotta valószínűnek, Kniezsa elméletét az egyik lehetséges megoldásnak tartva Bárczi Géza (Bárczi: Szófejtő szótár 211-212.). 92 Kniezsa: Szláv jövevényszavak 351. 93 A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESZ II. 992.) még komolyabb kifogásokkal is élt, bár a szláv eredetet tartotta legvalószínűbbnek, de „forrása tisztázatlan, megfelelője nem mutatható ki". Német nyelvű változata már kevesebb kétségnek ad hangot: EWU II. 1012.; továbbá: Tótfalusi: Szótörténeti szótár 354.; Zaicz: Etimológiai szótár 559.
