Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
VIII. A nádori hivatal munkatársai
Vili. A nádori hivatal munkatársai 215 birtok hovatartozásáról ítélt, és az oklevele felsorolta név szerint a jelenlévő 4 megyei szolgabírót, a 12 esküdt ülnököt (iuratos assessores) és jelenlévőként említette az „összes" Pest megyei nemest.1123 A pesti ispánról ismét hallgatott a felsorolás, pedig ha lett volna ott a közgyűlésen olyasvalaki, aki ellátta volna ezt a jogkört, akkor a részletes, a megyei hatóságot név szerint is számba vevő oklevél bizonyára megemlítette volna. Úgy tűnik, hogy az Árpád-korban gyökeredző nádorhelyettesi rendszer összekuszálódása után Vilmos már nem foglalkozott azzal, hogy olyasvalakit állítson, aki ellátja Pest megye ispáni teendőit. Nem is volt semmilyen külön beavatkozásra szükség, mert, mint kiderült, a megyei hatóság ekkor már a szolgabírókkal is elműködött. így az alnádori hivatal és a pesti ispánság összakapcsolását egy 1230/1240-1330/1340 között fennálló, kb. egy évszázados epizódnak tekinthetjük. Az alnádor pesti ispáni teendőivel egyébként semmilyen összefüggésben nincs az a 17-19. századi intézményi összefonódás, amely szerint a pesti (pontosabban: Pest-Pilis-solti) ispáni címet a mindenkori nádor viselte.1124 Végezetül tekintsük át a nádorhelyettesek működését és jogkörét. E téren el kell választani a korai, tatárjárás előtti adatokat a későbbiektől. A helyettesi jogkör ugyanis változásokon ment át fennállásának első 120 éve alatt. Az albí- rák rendszerének létrehozását Bare fia Miklóshoz köthetjük, aki legalább négy helyettessel dolgozott. A Váradi Regesztrum 1220. évi bejegyzései (amikor ez a tisztség először felbukkan) árulkodóak abból a szempontból, hogy az ösz- szes (dokumentálhatóan négy) alnádori esetnek a földrajzi vonatkozása a mai Dunántúlra esett, míg Bare fia Miklós ügyei mind kelet-magyarországiak.1125 Ez mutat egy olyan látszólagos szabályszerűséget, hogy amíg Miklós az ország keleti felén tartózkodott, addig helyettesei intézték a nyugat-magyarországi ügyeket. Sajnos 1221-ből már nem ennyire egyértelmű a kép,1126 az Aranybulla után, 1222-től pedig az alnádori ítélkezés a nádori kúriába szorult vissza (már ha betartották ezt az intézkedést, ám ezt nem igazán tudjuk forrásokkal ellenőrizni). 1123 AO IV. 84-85. (AOkl XXV. 237. sz.) 1124 A nádor és a pesti ispáni jogkör összakapcsolásának kezdeteiről sokféle dátumot lehet olvasni a szakirodalomban. Néhány helyen már a 13-14. századra is visszavezették ezt (lásd pl. Engel: Archontológia 1.; KMTL 543.: Pest, Kristó Gyula szócikke), ám ezekben az esetekben az alnádor jogkörével mosták össze a nádori intézményt. Mások a késő-középkortól számoltak ezzel (Fallenbüchl: Főispánok 90-91.), de a úgy tűnik, hogy Wesselényi Ferenc volt az első olyan nádor, aki 1659-1660 folyamán megkapta Pest-Pilis-Solt megye főispáni méltóságát, és ezután lesz a mindenkori nádor konzekvensen a megye fősipánja is egyben: Szakály: Hódolt megye 441-442. 1125 RV 248. sz. (Somogy m.), 266. sz. (Tolna m.), 271. sz. (Komárom m.), és 249. sz. talán Nógrád m. E négy ítéletet három alnádor hozta (Fila, Petus, Móric). Miklós esetei: RV 244-245. sz. (Heves m.), 269. sz. (Külső-Szolnok m.), 275. sz. (Szabolcs m.), lásd még Szőcs: Területi vonatkozások 417 1126 Szőcs: Területi vonatkozások 417
