Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
IV. Az ország nádorától az „ország nádoráig” (A nádori intézmény vázlata a 12. század végétől 1343-ig)
142 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 Vilmos kései éveihez képest. Azaz: ha a kúria Visegrádra helyezését nem is, de valami mást írhatunk-e I. Lajos és az 1342-1343-as év „számlájára" a nádori intézmény kapcsán? Az egyik régóta közismert és látványos változás a nádori titulusban következett be, igaz, nem azonnal. Miklós először a Vilmostól „megörökölt" intitu- lációt használta egészen 1342. december 22-ig, amikor önmagát regni Hungarie palatinus címmel látta el. 1343 elején még egy ideig visszatért a régi forma, március 10-től már konzekvensen ez a címe élt tovább.704 Nyers Lajos a címváltozást a nádori kúria Lajos alatt végbemenő központosításával hozta kapcsolatba.705 Mivel ez a „központosítás" nem a címváltozás idején ment végbe, ezért C. Tóth Norbert magyarázatát kell inkább elfogadni, aki a nádor és országbíró politikai szerepének megváltozását sejtette emögött. Míg ugyanis az országbíró címe innentől kezdve „Lajos király országbírója" lett, vagyis jobban kihangsúlyozták a királytól való függést, addig a nádori tisztség inkább „távolodott" a király befolyása alól, amelynek nyilvánvaló jeleként a nádorok kinevezése innentől kezdve az országgyűlésekhez (vagyis az ország akaratának egyetértéséhez) kötődött.706 Ha a nádori hatalomgyakorlást nézzük, akkor azt tapasztaljuk, hogy egyrészt Miklós teljesen felszámolta a nagymarosi kúriát, és amennyiben nem megyei közgyűléseken, vagy más, alkalmi helyen adott ki oklevelet, akkor az mindig Visegrádon történt. Nádorsága kezdeti szakaszában még főként az elődje által „ráhagyott" eseteket folytatta, és közgyűlést tartott néhány megye számára. Ekkor már kimutatható a visegrádi kúria párhuzamos működése: Miklós 1342. október 25-én Hídvég faluban a Hont megyei nemeseknek tartott congregation, amely kapcsán 29-én bocsátott ki oklevelet. Ezalatt október 26-án visegrádi keltezéssel utasította a veszprémi káptalant, hogy adják tanúságukat egy Zala megyei birtokhoz.707 Ezután október 31-én Nyitra és Trencsén megyéknek tartott közgyűlést, majd Pozsonyban adott ki oklevelet november 10-én. November 17-re visszatért Visegrádra.708 Hogy a kúriába ő tért vissza, onnan tudjuk, hogy a november 17-i visegrádi oklevelet már ugyanazzal a kb. 72 mm-es nagypecséttel pecsételték meg, amelyet nádorsága kezdetén használni kezdett.709 Ugyanakkor létezett már ekkor is egy másik nagypecsétje, amely egy 704 C. Tóth 2012. 444-445. Tegyük hozzá: a dec. 22-i oklevél, amelyben „enklávéként" feltűnik új címe, csak többszörös másolatban maradt ránk (lásd DL 3537., AOkl XXVI. 664. sz.), így az is elképzelhető, hogy csak a későbbi átírások változtatták meg titulusát az 1343 márciusától kizárólagos, és számukra is megszokott formára - bár erre így, önmagában semmilyen bizonyíték nincs a decemberi intituláció „rendszeren kívüli" voltán túl. 705 Nyers: Nádor működése 48. 706 C. Tóth 2012. 442-447. A konstrukció ugyan nem nélkülöz bizonyos feltételezéseket (pl. az 1342. évi nádorválasztó országgyűlés létét inkább csak sejthetjük, de konkrét forrás nem szól róla), de egyelőre ez tűnik a legelfogadhatóbb magyarázatnak. 707 AOkl XXVI. 559., 562. sz. 708 AOkl XXVI. 567., 569-571., 576., 593. sz. 709 A pecsétre lásd Nyers: Nádor működése 65.; Művészet 1342-1382. 349. 241. sz. (a pecsétet 70 mm-esnek írja, de ennél egyértelműen nagyobb, Nyers is 72 mm-es méretet ad meg). Néhány, megközelítőleg ép példányát lásd DL 3535. és DL 2871. jelzetek alatt.
