Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
IV. Az ország nádorától az „ország nádoráig” (A nádori intézmény vázlata a 12. század végétől 1343-ig)
IV. Az ország nádorától az „ország nádoráig 141 lyettessé nevezték ki, akkor is főként a keleti országrészben tartózkodott, nincs arra adatunk, hogy az országos politikai ügyekbe beavatkozott volna.700 Aztán János halála után, valamikor 1334 tavaszán Vilmos megkapta a nádori titulust, ekkor egyrészt átvette apja óbudai kúriáját a személyzettel (Péter ítélőmesterrel) együtt. Vilmos megtartotta az óbudai kúriát, de neki magának esze ágában sem volt ott tartósan berendezkedni, inkább a saját, tágabb értelemben vett tartományi ügyeivel foglalkozott továbbra is (legalábbis erre utal, hogy kezdetben csak azoknak a megyéknek tartotta a nádori közgyűléseket).701 1334 nyarán a budai kúria önálló pecsétet kapott, ezzel megkezdődött a párhuzamos nádori oklevéladás. A kezdeti időszakban Vilmos sokszor időzött Vizsolyban, emellett Visegrádon és nyilván Óbudán is többször megfordult. Az, hogy a mindenkori nádor Visegrádon is eltöltsön némi időt, nem újkeletű dolog. Már Druget Fü- löp702 és János703 is többször időzött alkalmilag ott, ekkor többször emlegették őket az országbíró megbízott bírótársaként, vagy csak alkalmi politikai ügyek szólították őket oda. Nyilván nem volt elhanyagolandó szempont a nádor és a királya közötti kapcsolattartás sem. Valószínű, hogy Vilmos visegrádi tartózkodásai kezdetben szintén ilyen alkalmi látogatások voltak csupán. 1337-ig a fő tartózkodási helye leginkább Vizsoly volt. A változás 1338-tól állt be. Ekkor a nádor az év eleji rövid szepességi tartózkodása után Visegrádra tért vissza, és javarészt ott is maradt. Ezt tekinthetjük a „fordulat évének", mert 1339-ben, amikor a szokásos közgyűlések előtt meglátogatta a vizsolyi kúriát és ismét hosszabban időzött ott, akkor már egy helyettes albírót hagyott ott hátra maga helyett - nyilván tudatosan arra készülve, hogy egy jó ideig már nem tér oda vissza. 1340-ben aztán a budai kúriát is megszüntette, amely némi ingadozás után végül Nagymaroson állapodott meg. A kúria megszűnését elősegítette, hogy ebben az évben a nádor Visegrádtól is sokszor távol volt a tatárok elleni hadi készültség miatt, és az állandó helyettesítést inkább Visegrádra és közelébe helyezte. 1341 során, amikor a nádor javarészt távol volt, főként a nagymarosi kúria üzemelt, de 1342-re, amikor Vilmos az ideje nagy részét ismét Visegrádon töltötte, eljelentéktelenedett. Mivel Vilmos 1342 szeptemberében elhunyt, már nem tudjuk meg, hogy 1342-ben véglegesen is sor került a nagymarosi kúria beolvasztására, vagy 1343-ban, az újabb tömeges közgyűlések évében ismét előtérbe került volna. A nádori kúria Visegrádra költözése tehát nem egy hirtelen reform eredménye volt, amelyet Lajos valósított volna meg 1342-ben, hanem egy folyamat végállomása. Ez a folyamat még Vilmos előtt, a nádor alkalmi visegrádi időzésével kezdődött, és főképpen Vilmos alatt ment végbe 1338 és 1340 között. Ezek után még annyit érdemes tisztázni, hogy történt-e valamilyen érdemi változás az új nádor, Zsámboki (Gilétfi) Miklós korai hivatali működésében 700 Zsoldos: Nádor és helyettese 536. 701 Kruták: Nádori congregatio 427. 702 1327: AOkl XI. 226., 270. sz. 703 1330: AOkl XIV. 82., 100-102., 254., 280., 288. sz.; 1331: AOkl XV. 173. sz. T I
