Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
I. Bevezetés
14 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 oklevelének a hátulján található késő-középkori (esetleg kora-újkori) kézírással (Azzonfahvay donatio. Miklós nadrispan ággyá Dorozlonak).35 A magyar titulus első datálható külföldi felbukkanása abban az 1415-1417 körül keletkezett (nem magyar kéz által írt) jegyzéken található, amely a konstanzi zsinat résztvevőinek névsorát tartalmazza, jelentősen elferdítve a neveket. Garai Miklós nádort kétszer is feltüntette írója: egyszer a „dominus magnus comes in Ungaria", egyszer pedig „dominus natrespeyn" titulus alatt - ez utóbbi nyilván a nádorispán eltorzított formája.36 A latin „magnus comes" esetleg összefüggésben állhat azzal a névadási logikával, amely szerint a 15. századi magyarországi németségben a nádort többször is „Gross Gráfnak" hívták.37 A „magnus comes" lényegében ennek a latin tükörfordítása, és a jegyzék valószínűsíthetően német anyanyelvű összeállítója nem csak a magyaroktól, de a Zsigmond kíséretében tartózkodó németektől is hallhatta Garai titulusát - beírta hát mindkétszer. Latin nyelven a 11. század első felében még a comes palatii lehetett a bevett név. Ezzel az alakkal datálható módon mindössze egy alkalommal, az 1055. évi tihanyi alapítólevélben találkozhatunk, ám Gellert nagylegendája szintén így nevezte Sámuelt, aki Péter 1041. évi elűzésekor viselte e tisztet.38 Ez a forma megfeleltethető a késő-karoling elnevezésnek: Hincmarnak a 9. századi karoling udvarszervezetet leíró műve (De ordine palatii) ugyancsak comes palatii formában említette a palotaispánt.39 A 11. század második felétől - akárcsak a Német-római Császárság területén - a comes palatinus (vagy palatinus comes) forma lett az általános úgy a korai oklevelekben,40 mint a törvényekben.41 így, a comes taggal együtt találkozunk vele a 12. század folyamán is, amely forrásban pedig nem így nevezték, hanem egyszerűen csak palatínusnak, ott mindig bebizonyítható a forrás hamis mivolta, vagy hibás kiadása.42 Az egyetlen hiteles kivétel a 14. századi velencei Pactorum Liber egyik bejegyzése, amely azt a kiváltságot tartalmazza, amit a dalmát Arbe városának adtak 1118-ban. A kiváltság adója, Ordelafus Faletrus velencei herceg ígéretet tett, hogy ugyanabban a szabadságban tartja meg a várost, mint amilyenben Kálmán magyar király is megtartotta. Az oklevél vége után valaki odamásolt egy feljegyzést 35 DL 49609. 36 Zichy XII. 107. (DL 82956.) A forrásra C. Tóth Norbert hívta fel a figyelmemet. 37 Podhradczky: Nádori hivatal 36-37. 38 DHA I. 152.; SRH II. 500. Ezt a névformát átvette Temesvári Pelbárt is Gellértről írván, lásd Franki: Nádori hivatal 43.1. jz. 39 Hincmarus 17. (cap. 21.) 40 „palatinus comes Rodowan" (százdi oklevél, 1067 k.); „Jula comite meo palatino" (garam- szentbenedeki oklevél, 1075); „Gula comes palatinus" (Dávid-dux oklevél, 1090 k.); „comes palatínus Petrus" (somogyvári alapítólevél, 1091); „Ego Joannes palatínus comes laudo et confirmo." (Kálmán traui kiváltságlevele, 1108); „Johannes palatinus comes" (zobori oklevél, 1111, ill interpolált változatában ugyanígy); „Johannes palatinus comes" (zobori oklevél, 1113): DHA 1.185., 218., 265., 268., 357, 383., 385., 396. 41 László ún. III. törvénykönyve: „De palatino comite" és „palatinus comes"; Kálmán I. törvény- könyve: „per palatinum comitem" és „a palatino comite". Závodszky: Törvények 174., 188. 42 A források pontos felsorolását lásd Szőcs: Nádorispán etimológiája 188-191.
