Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
IV. Az ország nádorától az „ország nádoráig” (A nádori intézmény vázlata a 12. század végétől 1343-ig)
100 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 Amadé az Újvár megyei Göncön, míg az albírái a szintén megyebeli Vizsolyon tartották kúriájukat.452 A vizsolyi bíróság első datálható megjelenése 1296, utoljára pedig 1305-ben hallunk Amadé albíráiról,453 de mivel az albírák okleveleinek döntő hányada datálatlan (emellett általában intituláció nélküli), ezért biztosan nem szűkíthetjük a bíróság működését e két évszám közé. A pontos megszervezés ideje ismeretlen, feltételesen akár már 1288-tól is számolhatunk ezzel, de az 1290-es évek elejétől már biztosan. Az is nagyon valószínű, hogy a vizsolyi albírák egészen a tartományúr 1311. évi haláláig működtek, talán egy kis ideig még utána is. Vizsoly és Gönc mellett Amadé ítélkezési rendszerének harmadik fontos pillére Eger volt, azon belül is az egri káptalan. A korban az egyházi hiteleshelyeknek fontos szerepük volt, nem csak az egyes ügyek írásba foglalása miatt, de számtalan eljáráshoz is nélkülözhetetlenek voltak (pl. eskütétel általi bizonyításkor, vagy egy világi mellett hagyományosan egy egyházi ember tanúskodott a birtokba iktatás, határjárás során, stb.). Amadé legtöbbször az egri káptalannal működött együtt, ha hiteleshelyre volt szüksége, és az együttműködés kölcsönös volt. Kimutatható ugyanis, hogy az egri káptalan okleveles gyakorlata hatással volt Amadé oklevéladására is. A 13. század közepén megjelenő, és az utolsó harmadában elterjedő kiadót fel nem tüntető (a kezdősorairól damus pro memoria oklevélnek nevezett) okleveles gyakorlatot a hiteleshelyek közül az egri káptalan kedvelte a legjobban. Az első ilyen típusú azonosítható oklevelük 1282-ban kelt, és az 1290-es évekre már bevett gyakorlatnak számított a káptalani damus pro memóriák kiadása.454 455 1293-ra datálható Amadé első két damus pro memóriája,*55 és ezután a nádor és bírósága 452 Amadé vizsolyi albíráinak az oklevelei: HO VII. 328-329.; RDES I. 98.; Zichy I. 121. (mindhárom damus pro memoria); DL 75155., 75215., 84229., 105728. (utóbbi három damus pro memoria), DF 269488.; tartalmi átírás vagy említés formájában: HO VII. 360.; DF 266084. (Re- gesztájukat, bizonyos kiadatlanok szövegét, és a damus pro memoria-oklevelek esetében az albírókhoz kapcsolás érveit lásd RP 272., 317-318., 321., 327. sz.; Függelék, 11-13., 20. sz.; AOkl 1.706. sz.; AOkl III. 790. sz.). Bizonyos damus pro memóriákról nem dönthető el, hogy Amadé, vagy albírái adták-e ki. Ezek: RDES I. 325.; Zichy I. 83., Zichy VI. 1.; DL 84237. (Függelék, 14., 18-19., 21. sz.). Az albírákról részletesebben „A nádort helyettesítő tisztségek: alnádor, nádori albíró" c. alfejezetben esik szó. <53 Rp 272. sz.; AOkl I. 706. sz. 454 Pl.: 1282: HO VIII. 218., HO VII. 178.; 1284: HO VII. 189.; 1293: HO VII. 232-233., 234-235., Zichy I. 80.; 1295: DL 76076.; 1296: Heves 80., 80-81., HOkl 148., DF 275806.; 1297: Zichy I. 86.; 1298: ÁÚO XII. 630-633., HO VII. 267-268.; 1299: HOkl 169., HO VI. 452-453., Zichy I. 90-91., 91-93., ÁÚO X. 351-352.; 1300: ÁÚO X. 398-399., DL 70375. Az oklevelek azonosításával kapcsolatos részletes argumentációra itt nincs lehetőség, de már folyik a damus pro memoria-oklevelek teljeskörű számbavétele, és ha a munka megjelenik, akkor ott megtalálható lesz, hogy miért köthetőek ezek az egri káptalanhoz. A fenti adatcsokor az ilyen típusú oklevelek szűk felének részletes átnézése és elemzése után állt össze, így korántsem lehetetlen, hogy újabbak is előkerülnek még. Az arányokat jól mutatja, hogy az 1290-es évkből az egri káptalannak bő 110 intitulációs oklevelét ismerjük (felsorolásukat lásd E. Kovács: Egri káptalan 10-13.), így az ugyanezen évtizedből fennmaradt (minimum) 18 damus pro memoria a teljes okleveles anyagnak több, mint a 15%-át teszi ki! 455 DL 75208. és 75209. (RP 251-252. sz. A kibocsátás évére vonatkozó érveket lásd uo.)
