Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
IV. Az ország nádorától az „ország nádoráig” (A nádori intézmény vázlata a 12. század végétől 1343-ig)
IV. Az ország nádorától az „ország nádoráig 101 is viszonylag nagy számú intituláció nélküli oklevelet kezdett kibocsátani. Bár az egri káptalan és Amadé ilyen típusú 1293. évi okleveleinek az írásképe nem azonosítható egyértelműen, de ezen okleveles gyakorlat viszonylagos egybeesése mégis megengedi azt a feltételezést, hogy Amadé kancellári személyzetét (részben legalábbis) az egri káptalan adta.456 Ez a „három pillér" (Gönc, Vizsoly, Eger) a 14. század első évtizedében is fennállt, amikor Amadé használhatta ugyan a nádori címet, de az akkor már csak a saját territóriuma felett jelentett neki joghatóságot. Aba Amadé bíráskodási gyakorlatát áttekintve azt mondhatjuk, hogy a fent vázolt szervezet kiépítése összességében ugyan egyedinek volt mondható a „kiskirályok" között, ami részben (pl. az albírák állítása kapcsán) a nádori tisztséggel is összefüggésben állt, de alapvetően mégis a saját uralmi területén végzett bírói joggyakorlás volt. Úgy tűnik, hogy sem Amadénak, sem más, a 13. század végén hivatalt viselő társának nem volt különösebb igénye arra, hogy a nádori címét ténylegesen az egész ország fölött gyakorolja. Mindez nagyban megkönnyíthette a tisztség megosztását is, hiszen Amadét vagy Kőszegi Miklóst azzal semmilyen gyakorlati hátrány nem érte, hogy egy olyan országrész fölé is állítottak még egy nádort, amelyre ők csak formálisan terjesztették ki addig a hivatalukat. Több szó esett már a III. András halála utáni évtizedről. Régi észrevétel, hogy az évtized folyamán többen (összesen heten) viselték a méltóságot 1301 és 1310 között. A hét előkelő közül négyen már III. András alatt is betöltötték e posztot: Csák Máté, Aba Amadé, illetve az 1298-1299-es évek nádorai: Péc nembéli Apor, és Rátót nembéli Roland. A Kőszegi famíliát az addigra valószínűleg már elhunyt Miklós helyett fivére, János képviselte a nádorok között. Nádori címet viselt még az András utolsó éveiben országbírói posztot betöltő Ákos nembéli István is, végül 1306-tól bukkant fel e tisztséggel Borsa Kopasz.457 Az adatokat többféleképpen értelmezték, ám többnyire az érintettek által önkényesen felvett címviselésnek tartották 458 Zsoldos Attila nemrég felállított új elmélete szerint azonban rendszert lehet találni a látszólagos kuszaságban. Feltűnt neki, hogy miért pont ez a hét előkelő viselt csak nádori címet, hiszen társadalmi státuszukat tekintve csak az Abák és a Kőszegiek, esetleg a Borsák számítottak az „első vonalba", hogyan került oda a „másodvonalas" Ákos nembéli István, vagy főként a még oda sem tartozó Rátót nembéli Roland és főleg Péc nembéli Apor. Másrészt szintén nagy hatalmú előkelők (pl. Csák nembéli Ugrin), vagy 456 Mindehhez fontos kiemelni, hogy a damus pro memóriák kibocsátása korántsem volt jellemző minden oklevéladó szervre. Már az anyag kb. felének elemzéséből is kiderült, hogy voltak, akik tömegesen éltek vele (az egri káptalan és Amadé bírósága mellett pl. a Budán székelő alországbíró), más tömeges oklevélkibocsátást folytató intézményhez alig köthető ilyen típusú oklevél. Az tehát, hogy két, egymáshoz földrajzilag közel eső intézmény kb. egyidőben tömeges damus pro memoria-kibocsátást folytat, nem lehet véletlen egybeesés. 457 Engel: Archontológia 1-2.; Zsoldos: III. András hat nádora 289-291. 458 A különféle értelmezéseket és hivatkozásukat lásd Zsoldos: III. András hat nádora 289. 3-5. jz.
