Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
I. Bevezetés
10 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 és csonka változata csak 1863-ban jelent meg. A névsort végül Fraknói Vilmos használta fel nádorokról írott értekezésében, függelék gyanánt.6 Fraknói névsorát már a 19. század végén pontosította Wertner Mór, aki először az Árpád-kori, majd később az Anjou-kori nádorokat gyűjtötte össze.7 Az 1980-90-es években további három középkori nádornévsort is összeállítottak,8 ám a legpontosabb archontológiákat a 90-es évek modern kutatásai alapozták meg. A talán legkuszábbnak mondható Árpád-kori viszonyok összefoglalása nemrég látott napvilágot Zsoldos Attila tollából, míg az 1301 és 1457 közötti időszakra Engel Pál archontológiáját tekinthetjük a legpontosabbnak.9 Már készülőben van az 1457-1526 közötti archontológia is, addig is a fentebb említett általános névsorok használhatóak erre az időszakra is, egészen 1848-ig bezárólag. Intézménytörténeti összefoglalóval először Timon Sámuel próbálkozott 1734-ben, majd őt Bél Mátyás fia, Bél Károly András követte, aki egy általános munkát írt Magyarország főméltóságairól, a hivatalok eredetéről, a rájuk vonatkozó jogszabályokról, és egyéb forrásokról.10 A 19. század első felében Fejér György a már említett okmánytára egyik kötetének előszavában összefoglalta az ország főméltóságainak történetét, a nádorokkal kezdve, kitérve a rájuk vonatkozó törvényszövegekre is.11 Podhradczky József 1856. évi, Fejérnél bővebb összefoglalója után12 végül Fraknói (akkori nevén: Franki) Vilmos írta meg a nádori (és országbírói) hivatal azóta is egyetlen átfogó ismertetését. A munka két fő részre oszlik: a nádori, majd az országbírói hivatal kifejtésére, mindkét esetben a saját koráig, azaz a 19. század közepéig haladt el a szerző. A nádori intézményre vonatkozó részben először a „nádor" szó akkor már tekintélyes irodalmat felvonultató etimológiáját tárgyalta, majd a hivatali hatáskört elemezte három fejezeten át, Szent Istvántól a 19. századig. Az intézménytörténeti összefoglalót egy, a hivatal betöltését ecsetelő fejezet zárja, majd a könyv végén függelékként olvashatjuk Magyarország nádorainak és országbíróinak névsorát, Czech János kézirata alapján összeállítva.13 A forrásadottságok miatt 6 Czech művének kéziratos címe: „Magyarország nádorainak és királyi helytartóinak korrendileg szerkesztett névsora." Fraknói függeléke: Franki: Nádori hivatal 4., 155-165. Czech János a későbbiekben is foglalkozott a témával, tudunk arról, hogy az MTA 1850. augusztus 17-i ülésén tartott egy előadást „a nádorok s az ország egyéb főtisztjei' chronologiájáról". Sajnos beszámolójának csak az említése maradt meg, az előadás szövege nem került külön kinyomtatásra. A Magyar Academiai Értesítő közléséből kiderül, hogy az „oklevelek nyomán táblás alakban eléadó" munkájából kiemelte a 13. századi viszonyokat, és azt, hogy a nádori hivatal akkori változásai kihatottak a többi tisztségviselőre is, lásd Czech: Nádorok chrono- logiája. 7 Wertner: Nádorok sorozata; Wertner: Adalékok 26-30. 8 Kronológia IV. 1142-1144.; Kronológia kézikönyve 96-100. (Szögi László munkája); KMTL 474-475. (Szovák Kornél szócikke) 9 Zsoldos: Archontológia 15-26.; Engel: Archontológia 1-6. 10 Timon: Imago Hungáriáé 73-74.; Bél: Archiofficiis 5-23. 11 CD X/6.4-11. 12 Podhradczky: Nádorispán eredete. 13 Franki: Nádori hivatal.
