C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 3. A szentszéki peres eljárás részei és menete általában
A szentszéki peres eljárás részei és menete általában 75 nak tisztában kellett lennie ezekkel, ezért egyrészt szükséges volt az a feltétel, hogy értelmének és érzékszerveinek birtokában legyen (jogilag felnőtt korú, nem elmebeteg vagy fogyatékos), másrészt vallomásának bíróság előtti hihetőségéhez az is elengedhetetlen volt, hogy jogi szempontból személye legyen feddhetetlen.* 65 A tanúknak vagy élőszóval kellett vallaniuk a bíróság előtt, vagy a lakóhelyükön kiküldött bizottság, kérdezőbiztosok (inquisitores, examinatores) előtt.66 Kihallgatásukhoz (examen testium) bírói tanúvallató parancs (mandatum com- pulsorium) volt szükséges.67 A tanúvallomásoknak a felek távollétében, egyenként kellett történnie.68 A tanúk vallomását a kérdezőbiztosok meghatározott helyen és időben és meghatározott módon, előre összeállított kérdőpontokra adott, a jegyző által lehetőleg szóról szóra feljegyzett feleleteik formájában egyenként vették jegyzőkönyvbe, majd előttük felolvasták és pecséttel hitelesítették.69 A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kellett a tanúk adatait (név, jogállás, életkor), illetve a vallomás forrását (honnan tudja a tanú, amit tud).70 Fontos, hogy egyrészt csak közvetlen tudomáson alapuló tanúskodásnak volt bizonyító ereje.71 Másrészt a vallomásoknak egybehangzóknak kellett lenniük: ha két aggálytalan tanú vallomása ellentmondó volt, az a bizonyítékot megsemmitak (előleges vagy oldalagos, collateralis) vagy utólag esküvel kellett megerősíteni (hitelesített, authenticata), hogy bizonyító erejük legyen. A tanúvallomás fajtáira lásd Khlósz: Praxis 87. és 100-103. (tit. IV. nr. 4., 11-12.); Gózony: Egyházi törvénykezés 191.; Kazaly: Egyházjogtan 640.; Surányi: Rendtartás 111. 65 Surányi: Rendtartás 126. - A hamis eskü (periurium): Khlósz: Praxis 103-104., 115-116. (tit. IV. nr. 13., 25.); vö. X 2. 24. 10. Friedberg II. 362. 66 Vö. Erdő: Egyházjog 747. (2963. bek.) A bírói kiszállásról és a bírói szemléről lásd uo. 752. (2996-2997. bek.) 67 Speculum I. 307, 310. (I. 4. De teste, §3, 6. és 22.); Khlósz: Praxis 87-89. (tit. IV. nr. 5., latin iratminával: 88-89.). Magyar újkori iratmintája: Gózony: Egyházi törvénykezés 305. - Tanúkihallgatási parancslevelek pl. Bónis: Szentszéki regeszták 1475., 1776., 1778., 1890., 1929., 1932., 2039., 2106., 2238., 2546., 2609. sz. 68 Surányi: Rendtartás 109-110., 112. A kánonjog elvileg megengedi a felek jelenlétét, pontosabban megesketésük az ellenfél jelenlétében történt: Speculum I. 312. (I. 4. De teste, §4, 5.), ill. kevés számú tanúnál és egyszerű ügynél nem tilos az együttes kikérdezés sem: uo. 325. (I. 4. De teste, §7, 9.). 69 X 2.50.52. Friedberg II. 339-340. (a tanúkat egyenként kell kihallgatni); Speculum I. 325-327. (I. 4. De teste §7, 6., 8., 11-13., 21-22.; 11. pont: latin iratminta 3. személyben fogalmazva); Khlósz: Praxis 89-90. (tit. IV. nr. 6.); Surányi: Rendtartás 113-115. A tanúkihallgatás a tanú nyelvén történik. - Vö. a tanúvallomási jegyzőkönyv visszautasítása formai okokból: ZsO V. 1118. sz.; lásd még Donahue: Law, Marriage and Society 40-41. és Erdő: Egyházjog 747-748. (2966. bek.) - A tanúkihallgatás technikai és szociológiai aspektusait mutatja be a körmendi kolostorper tanúvallomásai alapján Erdélyi: Kolostorper 64-72., Uő: Register lxx-lxxviii. 70 Speculum I. 322. (I. 4. De teste, §6., 19.); Khlósz: Praxis 90-94. (tit. IV. nr. 7), uo. 91-93. latin nyelvű jegyzőkönyv-mintával. Gózony: Egyházi törvénykezés 311-315. is közöl iratmintát latinul és magyarul. Jelentések tanúvallomásokról például (1375-1450 közöttről): Bónis: Szentszéki regeszták 1391., 1602., 1813., 1891., 2049., 2065., 2109., 2110., 2191., 2389., 2401., 2598., 2608., 2655., 2658. sz. - A jegyzőkönyv vezetése kötelező volt: Donahue: Law, Marriage and Society 40.; ma is az, vö. Erdő: Egyházjog 748. (2973. bek.) 71 Speculum I. 294. (I. 4. De teste, §1, 52-53.); Surányi: Rendtartás 107-108., 110.
