C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 3. A szentszéki peres eljárás részei és menete általában
76 Tanulmányok sítette. Teljes bizonyítást két kifogástalan tanú eskü alatt tett egybehangzó és határozott vallomása adott a közvetlen tudomásuk szerinti tényről. (Egy tanú vallomása csak félbizonyítékot adott.) Több tanú egybehangzó, de több ellenkező vallomása esetén a bíró mérlegelt és a tekintélyesebbekre, a hitelesebbekre alapozott, egyenlőségük esetén a többség vallomásaira. A megerősítő vallomások nyomosabbak voltak, mint a merőben tagadók.72 A peres felek rendszerint megkapták az írásba foglalt tanúvallomások egy-egy példányát, amelyet a tárgyaláson számukra közzétettek (publicatio), és ez alapján további kifogásokat tehettek vagy válaszolhattak.73 Az iratok másolatai értelemszerűen az ügyvédeknek is kiadhatók voltak.74 Az okirati (régebbi magyar nevén levélnemű vagy levélszer) bizonyításra ugyanolyan szabályok vonatkoztak, mint a világi bíróságok előtt.75 Az okiratok (instrumenta litteraria, documenta) a bizonyítékok fajtái között kitüntetett szereppel bírtak, bizonyító erejük a tanúkét is megelőzte.76 Az okirati bizonyíték fajtája szerint lehetett közokirat (törvény által feljogosított személyek hivatalos minőségben és saját ügykörben kiadott iratai: bíróságok, plébánosok, jegyzők, megyék, városok, stb.), illetve magánokirat (szerződés vagy végrendelet, stb.), továbbá formájára nézve eredeti, hitelesített vagy egyszerű másolat.77 A közokirat teljes bizonyító erővel bírt, de ennek az volt a feltétele, hogy érvényes és ép legyen.78 Az okirati bizonyítéknál tehát a valódiság bizonyítása játszott lényeges szerepet.79 Az esküvel (iuramentum, iurisiurandum, sacramentum) a bizonyító Isten nevének segítségül hívásával fejezi ki az igazság megvallása melletti elkötelezettségét.80 Az esküvés jogi-személyi feltételeit a tanúzásnál már említettük. Az eskü történhetett bírói parancsra vagy a másik fél ajánlatára, de alapvetően a bíró és a perbeli ellenfél beleegyezése nélkül nem volt letehető, és csak a per tárgyára vonatkozhatott. Az eskü fajtája szerint lehetett főeskü, amikor más bizonyíték nem állt rendelkezésre, illetve póteskü vagy pótlóeskü (iuramentum 72 X 2.20.32. Friedberg II. 326-32Z; Speculum I. 300., 303., 317., 335-338. (I. 4. De teste, §1, 82., 92., §5,18., §11, 7, §12); Kazaly: Egyházjogtan 644-645.; Surányi: Rendtartás 110-111. 73 Speculum 1.306-307,329-331. (1.4. De teste, §3,2., §8,1-2.); Balogh: Középkori bajor 273-274.; Gózony: Egyházi törvénykezés 199. - A tanúvallomási jegyzőkönyv a perakta többi részéhez hasonlóan nem nyilvános: X. II. 20. 30. Friedberg II. 325. 74 Vö. Erdő: Egyházjog 757. (3027. bek.); Bónis: Szentszéki regeszták 1773. sz. (DL 53155.) 75 Vö. Hajnik: Bírósági szervezet 360-367, 372-377. 76 Khlósz: Praxis 86-87. (tit. IV. nr. 3.) 77 Speculum I. 652-655. (II. 2. De instrumentorum editione, §1, §6,17, §7); Gózony: Egyházi törvénykezés 184-185.; Kazaly: Egyházjogtan 637-638.; Surányi: Rendtartás 118-119. 78 X 2.22.1. Friedberg II. 344.; Speculum I. 656. (II. 2. De instumentorum editione, §8,1.) 79 Speculum I. 655-664. (II. 2. De instrumentorum editione, §8.) és II. 178-179. (III. 1. De fide instrumentorum); Surányi: Rendtartás 120-122. - Vö. X 2. 22. 2. (hitelesség kelléke a pecsét vagy közjegyzői jelvény), 6. (sérült, ázott irat nem bizonyít), 10. (az okirat hitelessége tanúkkal bizonyítható), 13. (ugyanazon hatóság által kiállított ellenkező rendelkezésű irat nem érvényes) Friedberg II. 344-352. 80 Speculum II. 183. (III. 1. De iureiurando, §12.)
