C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 3. A szentszéki peres eljárás részei és menete általában
i I i A szentszéki peres eljárás részei és menete általában 73 A bíróságok a tárgyalás során meghallgatták a perbeszédeket (allegationes). A felek saját álláspontjuk jogos voltáról igyekeztek a bíróságot meggyőzni.47 A perbeszédek száma legalább kettő, hiszen az alperesnek joga és kötelessége volt védekeznie, tehát a felperes vádjaira (actio) választ (responsio) adott. Erre a felperes replikálhatott, azaz viszontválaszt (replicatio) adhatott, amelyre az alperes újból válaszolhatott.48 Mindezt természetesen kizárólag írásban: a választ is, viszontválaszt is írásban kellett megszerkeszteni és a bíróságnak benyújtani, ezeket mindig a tárgyaláson olvasták fel.49 Ha a bíróság engedélyezte az újabb választ, akkor a másik félnek is lehetősége volt az újabb viszontválaszra.50 A felek bíróság előtti egyenrangúságából következően az alperes félé volt az utolsó szó. A bizonyítás (probatio) bizonyítékok bemutatásával történt, erre a bíróság szólította fel a feleket.51 A bizonyítást is értelemszerűen a felperesnek kellett megkezdenie.52 A bizonyítás lehetett közvetlen vagy közvetett. Előbbi esetben a perbeli tény jogi bizonyosságát igazolták (beismerés, tanúvallomás, okirat, eskü), utóbbi esetben előbb más ténykörülményt, amelyből azután logikusan következett magának az állításnak az igazsága.53 Nem szorult bizonyításra a bíróság előtt is közismert tény (notorietas, evidentia).54 A bírósági kézikönyvek és a szakirodalom is a bizonyítási eszközöket általában részletekbe menően csoportosítják fajtáik és erejük szerint a bírósági munka megkönnyítésére. Alapvetően a bizonyíték lehetett teljes értékű (plena) — azaz alkalmas az ítélet kimondásához — vagy nem teljes (semiplena), azaz további megerősítésre, 47 Speculum I. 743. (II. 2. De disputationibus et allegationibus advocatorum, §1, 1.): „allegare seu disputare est intentionem suam per probationes in iudicium deductas ostendere et eam iuribus asservare et colorare." 48 Speculum I. 743. (II. 2. De disputationibus et allegationibus advocatorum, §2.); Khlósz: Praxis 51. (tit. III., nr. 17.) szerint perbeszédnek számít maga a kereset (petitio) is, erre az alperes válaszol (replica), majd felperes viszontválasza (duplica) után ismét alperesi replica, azután triplica-replica, quadruplica-replica, quintuplica-replica következik, az ötödik szóváltás a maximum. Surányi: Rendtartás 81., 3. jegyz. a magyar neveket is megadja: kereset (actio), ellenirat (exceptio, prescriptio, pretextus), válasz (replica), viszontválasz (duplica), végirat (triplica), ellenvégirat (quadruplica). Gózony: Egyházi törvénykezés 182. szerint a keresetnek negyedbeli (quadruplica) szóváltással, ritkán ötödfelelettel (quintuplica) be kell bizonyosodnia. Ezt Kazaly: Egyházjogtan 634. ötödszóváltásnak nevezi. (Negyedik szóváltás előfordul pl. a sasadi tizedper során is: DF 237615., p. 7.) 49 Vö. Surányi: Rendtartás 83., 86-87. 50 Erdő: Egyházjog 760. (3040. bek.) A XIX. sz.-i szabályozás szerint a perbeszédek benyújtási ideje 15 nap, az iratokat két példányban kell benyújtani, ebből az egyik a bíróságé, a másik a perbeli ellenfélé. Surányi: Rendtartás 84. Vö. Kazaly: Egyházjogtan 634-635. (7+7, azaz 15 nap). 51 Khlósz: Praxis 84. szerint a bizonyítás definíciója: „Actus Judicialis, quo per idonea Instrumenta, de re, in Judicio controversa, Judici sit plenaria fides." Vö. Kazaly: Egyházjogtan 635. 52 Speculum I. 619. (II. 2. De probationibus, §1, 17.) 53 Surányi: Rendtartás 94-95. 54 Kazaly: Egyházjogtan 635. 3. jegyz.; Surányi: Rendtartás 96-97.
