C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 3. A szentszéki peres eljárás részei és menete általában
72 Tanulmányok quae in libello petuntur vel narrantur ... salvis omnibus iuribus et defensionibus mihi competentibus.) Ezzel felvette a pert. Mindezt az időpont megjelölésével jegyzőkönyvben rögzítették.38 Ezután a kereseten már nem volt szabad változtatni, a per tárgya rögzült.39 A felek (vagy képviselőik) a tárgyalás megkezdésekor, a perfelvétel után közvetlenül patvarkodási esküt (iuramentum de calumnia seu credulitatis) és igazmondási esküt (iuramentum de veritate dicenda) tettek.40 Ezzel egyrészt kijelentették azt, hogy az eljárásban hamisság nélkül vesznek részt, másrészt, hogy az igazat és lelkiismeretük szerint a teljes igazságot válaszolják majd. (Ha a felperes mulasztotta el letenni, keresetét elutasították, ha az alperes, az beismerő vallomással ért fel, tehát pervesztes lett.)41 — Az újkorra a szentszéki bírósági gyakorlatból ez az eskü már kikopott, a későbbi perrendtartásokban már nem szerepel.42 A perfelvétel ismertetése után a Speculum iudiciale hosszasan taglalja a positiókat. Ezek a másik fél számára állító formában feltett kérdések, pontosabban kijelentések (ma úgy is mondhatnánk: tételmondatok) voltak, amelyre az ellenfélnek reagálnia kellett. Funkciójuk a tárgyalás lerövidítése, a bizonyítás menetének leegyszerűsítése.43 A positiók elsősorban a pápai Kúria bírósági gyakorlatában, illetve a francia és itáliai területeken lehettek szokásban,44 de a magyarországi forrásanyagban is lehet találkozni velük, bár általában azonosak a vádpontokkal.45 A kötetünk tárgyát képező pozsonyi perben a positio szót csak általánosságban, kérdőpont, állítás értelemben használják.46 38 Speculum I. 564. (II. 2. De litis contestatione, §2, 8-10.) 39 X 2.16. 1-5. Friedberg II. 300-302.; Speculum I. 145. (1.1. De officio omnium iudicum, §6, 2.), 569. (II. 2. De litis contestatione, §6,1.), II. 175. (III. 1. Ut lite pendente nihil innovetur). 40 Speculum I. 570-580. (II. 2. De iuramento calumniae; részletesen szabályozza a feltételeit, fajtáit, letételének módját és elmulasztásának szankcionálását). Bizonyos esetekben nem a perfelvétel után, hanem azelőtt teszik le, lásd uo. 571 (§1,4.). A két esküfajta között nagyjából az a különbség, hogy a patvarkodási esküt tulajdonnal kapcsolatban (birtokügyben), illetve büntetőügyben, az igazmondási esküt lelkiismereti kérdésben tették le (valamint szavahihetőségi tanúzás esetében, lásd alább), uo. 571-572. (§1, 12.), felperes eskümintája: 577. (§4, 1.), igazmondási eskü szövege: 578. (§4, 6.). Lásd még: Donahue: Law, Marriage and Society 37, 39-40. 41 Speculum I. 578-580. (II. 2. De iuramento calumniae, §5.) 42 Bőzinger: Egyházi törvénykezés 147-148., 2. jegyz. 43 Speculum I. 580-603. (II. 2. De positionibus) részletesen taglalja perbeli helyét, formáit, feltételének, megfogalmazásának szabályait és a válaszolás módját. Két definíció 581. (uo., §1.): „positio est loco interrogationis positum", a másik a szerző szerint a római jogból átvett meghatározás: „Positio est brevis verborum formula, mentem ponentis continens ad veritatem eliciendam concepta." Csak a peres felek tehetik fel egymásnak, mivel a bíró a kikérdezés (interrogatio) eszközével él, mégpedig a perbebocsátkozás előtt, uo. 582-583. (uo. §3, 1-3.), de a felek közül először a felperesnek kell kérdeznie: 584. (uo. §4,10-11.), mégpedig írásban: uo. 586. (uo. §5,12.), vö. Donahue: Law, Marriage and Society 37. 44 Vö. Speculum I. 584. (II. 2. De positionibus, §5, 1.): „Sed in Curia Romana et quasi ubique positiones formantur." 45 Pl. ZsO V. 2211. (DF 239372., 3. kép, „positiones et articulos"). 46 Oklevéltár 288/29., 306/15., 332/16. sorok.
