C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 3. A szentszéki peres eljárás részei és menete általában
A szentszéki peres eljárás részei és menete általában 71 az alperes joga: bírói jogvédelem kérése a felperessel szemben, magyarul az alperes olyan tényeket igyekszik felhozni, amellyel a keresetet magától elháríthatja. Érvényesítése szempontjából a kifogás pergátló vagy perdöntő kifogás (exceptio peremptoria) lehet, utóbbi a keresetet magát semmisíti meg (például hogy az ügyben már született döntés, a kereset elévült), illetve perhalasztó kifogás (exceptio dilatoria), amely a későbbi perbeli cselekmények hatékonyságát vagy érvényességét veszélyeztethető hibák előzetes kijavítását célozza (például hogy a bíró illetéktelen, részrehajló, a felperes nem perképes, az idézés szabálytalan, stb.)35 A bíróságnak mérlegelnie kellett a kifogásokat, elfogadhatta vagy elutasíthatta azokat. Előbbi esetben a felperes köteles volt kitűzött határidőre választ adni. Az alperes nem csupán kifogással élhetett, nemcsak a felperes keresetének elutasítását kérhette, hanem magának a felperesnek az elmarasztalását is, azaz viszontkeresetet (reconventio vagy mutua petitio) nyújthatott be. A viszontkeresetet a keresettel együtt kezelték, ugyanazon bíró előtt kellett tárgyalni, akinek közös ítéletet kellett hoznia.36 3.2. A perfolyamat Miután a felek mindegyike a keresettel, illetve az arra való válaszolással a bíróság előtt elismerte, hogy közöttük jogvita áll fenn, beállt a perfüggés, és megkezdődhetett a tárgyalás. Az eljárás megkezdését, az érdemi jogvita megindulását perfelvételnek, régebbi magyar nevén perelvállalásnak vagy perbe- bocsátkozásnak (litis contestatio) nevezzük.37 Ez a Speculum iudiciale szerint úgy történt, hogy azon a tárgyaláson, amelyen mindkét fél megjelent, a felperes először felolvasta keresetét, és kérte a bíróságot, hogy az alperest kötelezze, hogy feleljen a vádra. (Domine iudex, postulo, ut faciatis litem contestari super libello meo.) A bíróság erre még egyszer rákérdezett, hogy meggyőződése szerint jogosan kéri-e, amit kér. Igenlő válasz esetén az alperest felszólította a válaszadásra, és megkérdezte tőle, hogy igaz-e, amit a vád állít. Az alperes erre kijelentette, hogy a vádnak ellentmond, és magát jogosan védelmezi meg azzal szemben. (Litem contestando non credo in libello proposita vel nescio me teneri ad ea, 35 A kifogásokról általában: X 2. 25. 1-14. Friedberg II. 374-382.; Speculum I. 492. (II. 1. De dilationibus, §1, 4. szerint 7 nap áll rendelkezésre a kifogások beterjesztésére), 507-531. (II. 1. De exceptionibus et replicationibus, §1-4.); Gózony: Egyházi törvénykezés 178-180.; Kazaly: Egyházjogtan 632.; Surányi: Rendtartás 77-78.; Erdő: Egyházjog 710. (2765-2766. bek.). 36 X 2. 4. 1. Friedberg II. 256-257.; Speculum I. 546-547. (II. 1. De reconventione, §1, 1.); Surányi: Rendtartás 78., Gózony: Egyházi törvénykezés 222.; Kazaly: Egyházjogtan 632-633. 37 X 2. 5.1. és 2. 6.1-4. Friedberg II. 257-265.; Speculum I. 563-570. (II. 2. De litis contestatione), ebből a definíció: 563. (uo. §1: „est principalis negotii apud competentem iudicem facta narratio et ad earn secuta responsio"), ill. 564. (§2, 5.: „litis contestatio dicitur, cum iudex per narrationem causam audire coepit."); Gózony: Egyházi törvénykezés 181-182.; Surányi: Rendtartás 79-80.; vö. Erdő: Egyházjog 733-734. (2890-2897. bek.) — A litis contestatio mint jogi műszó a szentszéki bíráskodás sajátja, a magyarországi világi bírósági gyakorlatban nem honosodott meg. Vö. Kazaly: Egyházjogtan 633. 1 I
