C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)

Tanulmányok - 2. A pozsonyi káptalan felépítése és személyi viszonyai (1421–1425)

60 Tanulmányok szolgált, illetve nem tartózkodott Magyarországon. Talán erre válaszul vonhat­ta el a király, illetve az érsek a káptalani javadalmak feletti rendelkezés jogát. A helyzet Ellerbach Burkhard kinevezése után mérgesedett el, aki megkísérel­te visszaszerezni a jogosítványait — sikertelenül.125 A szakirodalom által em­legetett másik forrásra, az esztergomi egyházlátogatási jegyzőkönyv adataira - mint fentebb már jeleztük — csak óvatosan lehet építeni. Éppen a pozsonyi prépostságról szóló rész esetében mutatható ki egyértelműen, hogy 1406 utáni lejegyzéssel kell számolnunk: a benne szereplő Jubar János prépost 1407 janu­árjától mutatható ki a prépostság élén. Mindezzel jól összevág az, amit legújab­ban Kiss Gergely mondott ki az exempt egyházakról írt munkájában. A szerző szerint a pozsonyi társaskáptalan esetében „az 1397-es esztergomi canonica visitation kívül semmilyen más forrás nem támasztja alá, hogy valaha is kiváltságolt helyzetű lett volna,"126 vagyis, hogy — mint eleve az esztergomi főegyházmegye területén fekvő intézmény — az esztergomi érsek kormányza­ti joghatósága alá tartozott. Mindezek után a Zsigmond király uralomra jutásá­tól kezdődő, dolgozatunk tárgya szempontjából kiemelt fontosságú időszakra vonatkozó adatokat fogjuk megvizsgálni, és arra keressük a választ, hogy az 1420-as években kinek a kegyúri joga érvényesült a társaskáptalan felett. Elő­ször a korábbi szerzők által többször idézett, az esztergomi vikárius által 1390- ben kiadott ítéletlevelet, illetve Zsigmond királynak Uski János pozsonyi pré­post és budai plébános részére adott kiváltságlevelét fogjuk szemügyre venni. Az esztergomi vikárius, Pesarói Lénárd kánonjogi doktor, zágrábi főesperes és esztergomi kanonok 1390. május 14-i oklevele szerint a minap lezajlott esz­tergomi zsinaton megjelent három pozsonyi kanonok, Lőrinc, Mihály, a Szent Márton- másképp Üdvözítő-egyház plébánosa valamint Miklós, és panaszt tet­tek a maguk meg egyházuk valamennyi plébánosa, javadalmasa, vikáriusa és rektora nevében Lőrinc pozsonyi prépost ellen: a prépost gyakran zargatja és zaklatja őket, javadalmaik jogcímét vizsgálja, továbbá visszautasítja, hogy az érsek által kinevezetteket a birtokba bevezesse, azt bizonygatva, hogy a mon­dott javadalmak feletti rendelkezés teljes egészében hozzá tartozik. Ezeken túl több, az elődeik által tett végrendelet végrehajtását akadályozza és a szent kánonok, rendelkezések és szokások ellenére a javaik lefoglalására és saját hasznára fordítására törekszik. Ezért kérték panaszaik orvoslását az érsektől. Miután az érsek az ügy elintézését a vikáriusra bízta, a panaszosok nevében Demeter mesterkanonok Lőrinc prépost jelenlétében a helynök előtt bemutatta a néhai Miklós esztergomi érsek (1358-1366)127 két oklevelét:128 az egyik szerint amikor Burkhard volt a pozsonyi prépost, követelte a kanonokoktól, plébáno­soktól és más javadalmasoktól, hogy mutassák be a jogcímeikre vonatkozó ira­125 Mályusz: Konstanzi zsinat 85. 126 Kiss: Királyi egyházak 80. 127 Hegedűs: V. Miklós 175. 128 Mindenképpen figyelemre méltó, hogy Miklós érsek egyik oklevele sem maradt fenn erede­tiben. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom