C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 2. A pozsonyi káptalan felépítése és személyi viszonyai (1421–1425)
A pozsonyi káptalan felépítése és személyi viszonyai (1421-1425) 61 tokát, az érsek azonban megtiltotta ezt nekik, tekintettel arra, hogy részint az általános jog, részint pedig a szokások alapján a javadalmak feletti mindenféle rendelkezés a mindenkori esztergomi érseket illeti. A másik oklevelében Miklós érsek úgy határozott, hogy a kanonokok és javadalmasok szokás szerint szabadon végrendelkezhetnek saját javaikról. Miután Lőrinc prépost a bemutatott oklevelek ellenében semmit sem tudott felhozni, a vikárius a prépostot és utódait eltiltotta a kanonokok, plébánosok és más javadalmasok vegzálásától és a velük kapcsolatos mindenféle intézkedéstől, mivel az az esztergomi érsek és utódai rendelkezése alá tartozik. Ezenkívül a mondott kanonokokat, plébánosokat és más javadalmasokat a végrendelkezési jogukban megerősítette, mivel az a korábbi szokások értelmében megilleti őket, és javaikat a prépost nem foglalhatja le, hanem felettük az érsek joghatósága érvényesül.129 A következő prépost, Uski János (aki egyúttal a budai Szűz Mária-egyház plébánosa is volt) azonban kihasználva Kanizsai János érsek kegyvesztettségét, illetve saját titkoskancellári tisztségét a Pozsonyban tartózkodó uralkodóval 1404. április 18-án egy parancslevelet adatott ki. Ezzel sajátos módon gyakorlatilag megszüntette az érsek kormányzati joghatóságát a társaskáptalan felett: az uralkodó Uski panaszára, amely szerint ámbár az esztergomi vikáriusoknak semmilyen joghatósága nincsen felettük, mivel egyedül az érsek hatalma alá tartoznak, mégis a mondottak arra törekednek, hogy a prépost-plébánost meg a pozsonyi prépostság, illetve a budai Szűz Mária-egyház joghatósága alá régtől és szokásosan tartozó egyházak tagjait a saját joghatóságuk alá vonják. A király ezért megtiltja, hogy a vikárius vagy helyettese a mondottakat maga elé vagy akár Rómába idézze és bármi módon zaklassa őket; sőt kiveszi az érsek és vikáriusai joghatósága alól és közvetlenül a maga fennhatósága alá(!) rendeli őket. Továbbá a minap hozott decretuma (placetum regium)130 értelmében megtiltotta az érseknek, hogy a prépost ellen a Kúriában vagy azon kívül pert kezdjen.131 A jelek szerint a pozsonyi prépost által szerzett és kánonjogilag abszurdnak tekinthető mentesség a társaskáptalan kanonokjai számára korántsem volt örvendetes. Alig két év múlva, 1406. június 26-án ugyanis, amikor Kanizsai János érsek újra Pozsonyban tartózkodott, megjelentek előtte a társaskáptalan tagjai és elmondták, hogy Lőrinc préposttal 1398-ban káptalani ülést tartottak és több kérdést is megvitattak, majd a következőképpen határoztak: „valahányszor haláleset, lemondás, szerzetesrendbe lépés vagy csere következtében megüresedik egy kanonokság és prebenda, az új kanonok befogadása alkalmával köteles megesküdni az egyházuk szabályai szerint arra, hogy egy éven belül első jövedelmeiből 12 aranyforintot vagy ezzel azonos értékű összeget letétbe fog helyezni a szükséges egyházi felszerelésekre, amidőn pedig ily beszerzésekre már nin129 DF 228133. (ZsO 1.1499. sz., a kiadásokkal, az 1556-ban átírt esztergomi példány [DF 278935.] alapján.) - Tartalmilag átírták a perben, lásd Oklevéltár 8. sz. oklevél! 130 Mályusz: Konstanzi zsinat 92. 131 Fejér X/4. 312-314.; ZsO II. 3124. sz., vö. Lukcsics: Uski János 4. - Az oklevelet a budai Szűz Mária-egyház jogállása kapcsán idézi Kiss: Királyi egyházak 90. ' T