C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 1. A magyarországi középkori egyházi (szentszéki) bíróságokról
38 Tanulmányok ítéletével szemben a Kisvárdaiak az érseki székhez fellebbeztek.175 A pert Vicedomini (valójában András vikáriushelyettes) a következő évben királyi rendeletre annak hazatértéig elhalasztotta.176 Zsigmond 1419-ben a specialis presentia elé idéztette a feleket,177 ám aztán az ügyet tovább halaszottá,178 míg végül 1424-ben visszautalta az esztergomi szentszékre.179 1423-ban pedig a brassói és a szebeni dékán közti perben az utóbbi fellebbezett Vicedomini delegált bírája, a muzsnai plébános ítélete ellen.180 Vicedomini fennmaradt kiadványainak számához viszonyítva a fellebbezett esetek száma nagyon alacsony. Az említett négy pernek a sokszorosát teszik ki azok, amelyek esztergomi egyházmegyei ügyben vagy az esztergomi egyházmegyének alárendelt külön testület vagy terület ügyében zajlottak.181 Végezetül az ügyeknek van még egy harmadik csoportja, amelyek ugyan nem az esztergomi egyházmegyében zajlottak, mégis a vikárius ítélkezett bennük — ezek azonban az esztergomi érsek alá tartozó püspökök, káptalanok, apátságok között zajlottak, így nem fellebbezésekről van szó, hanem Vicedomini szentszéke elsőfokú bírói fórumuk volt. Ilyen volt egy, az óbudai apácák és a budai káptalan között folyó tizedper,182 a győri püspök és a mórichidai premontrei monostor közti hasonló tárgyban folyó per,183 egy, a veszprémi prépost és a szentmártoni (pannonhalmi) apát közti vitás ügy,184 valamint egy, a veszprémi prépost és káptalanja közötti per.185 Az, hogy ennyire kevés ügy került peráttétel vagy fellebbezés útján az érseki helynök elé, leginkább arra enged következtetni, hogy az egyházmegyékben működő püspöki szentszékek hatékonyan látták el bírói feladataikat. Ezt a képet valamennyire árnyalja, hogy a fellebbezés plusz költségekkel járt, így előfordulhatott, hogy kisebb perekben a pervesztesnek értelmetlen lett volna az ügyet a magasabb bíróság elé vinni. Másrészt azt is figyelembe kell venni, 175 Zichy VI. 428. 176 ZsO VI. 389. sz., vö. még uo. 146. sz. 177 ZsO VII. 292. sz. 178 ZsO VII. 577. sz.; DL 79575. 179 ZsO XI. 1465. sz. Az ügyben ránk maradt utolsó iratokat lásd ZsO XII. 320., 333. sz. 180 UGDSIV. 179.; ZsO X. 49. sz. 181 ZsO I. 3867, 5871. sz.; DL 8557, 28128., 28948., 28950., DF 281429., 237986., 235823., 281427, 228214.; ZsO III. 1948., 2024.; DL 43145.; ZsO III. 2765., 2975., IV. 485. sz.; DL 10099.; Abaffy- Dancs-Hanvay 136/174. sz.; ZsO IV. 1698. sz.; DL 49193.; ZsO IV. 2233., 2241. sz.; DL 73092- 73093.; ZsO V. 266., 615., 927, 2058., 2211-2212., 2214., 2299-2300., 2341., VI. 367. sz.; DL 90691.; ZsO VI. 493., 533-534., 749., 925., 947, 1044., 1144., 1393., 1412., 1481., 1826., 1887, 2131., 2148- 2149. sz.; Palásthy cs. lt. 182. sz.; ZsO VI. 2646., 2671., VII. 2., 367, 402., 446., 738., 1098., 1560., 1590., 1653-1654., 1774., 1896., 2020., 2249., 2346., 2394., VIII. 118., 350., 557, IX. 90., 156., X. 74., 605., 803., 914., 1075., XII. 52., 112. sz.; Bónis: Szentszéki regeszták 2261., 2285. sz.; DL 62578.; UGDS IV. 344. 182 ZsO IV. 32. sz. 183 ZsO IV. 2539. sz. 184 ZsO IV. 2747, V. 204., 510. sz. A pannonhalmi apát a monostor kiváltságaira hivatkozva kétségbevonta a vikárius bírói illetékességét, (uo.) ZsO V. 205., 404., 529., 680. sz. 185
