C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 1. A magyarországi középkori egyházi (szentszéki) bíróságokról
1 ilii 1 A magyarországi középkori egyházi (szentszéki) bíróságokról 39 hogy valamelyik peres fél a királyhoz is fordulhatott világi bíróság elé való perátküldésért. Ilyenre a Vicedomini elé került ügyek között is volt példa, az uralkodói rendelkezéseknek pedig a vikárius mindig eleget is tett.186 Csupán egyetlen kivétel akad, amikor egy egyháziak közötti perben Vicedomini a kifejezett királyi tiltás ellenére hozott végső ítéletet — ez esetben azonban talán egyes, az ügyben kelt oklevelek nem maradtak ránk.187 Mivel világiak és egyháziak egyaránt fordultak a királyi bíróságok valamelyikéhez az ország legfelsőbb egyházi bíróságának ítéletei ellenében, Bónis György fentebb idézett megállapítását arról, hogy a XV. században a hazai világi bíróságok a szentszékek betagozására törekedtek, ez a pár további adat is alátámasztja. 2.4.5. Tanulságok Összességében megállapíthatjuk: a Vicedomini Máté működése idején keletkezett szentszéki kiadványok vizsgálata önmagában sem lett volna érdektelen. Egyes problémák, amelyeket ezzel az esettanulmány-szerű megközelítéssel az okleveles anyag felvetett — mint például a vikáriusi pecséthasználat vagy a szentszékeken tárgyalt ügyek típusai — a korábbi hazai szakirodalomban is helyet kaptak, ám sokkal inkább átfogó, mint részletező jelleggel. Más témák, úgymint a helynöki székek működése a vikárius távollétében vagy egy konkrét szentszéki notariusi testület felépítése eddig még kevésbé voltak ismertek. Azon kívül, hogy ezeket a rendelkezésre álló oklevelek alapján körüljárni, majd ezek alapján az ország legfelsőbb egyházi bíróságának XV. század eleji működését bemutatni igyekeztünk, arra kell rámutatnunk, hogy az egyházi bíráskodás működésének további vizsgálata még sok részlettel gazdagítható, és a sokkal jobb forrásadottságú Mátyás-, de még inkább a Jagelló-korban nagyszámú további új eredmény volna várható. 186 1400: DL 28128. - az alperesi ügyvéd cum litteris regalibus prorogatoriis jelent meg, a vikárius pedig a tárgyalást de mandato regio elhalasztotta; 1413: DL 10099.: de speciali mandato regio halaszt pert a vikárius; 1417: Zichy VI. 443.: perhalasztás a király országba való visszatértéig (valójában András vikáriushelyettes az oklevél kiadója); 1419: lásd a 173. jegyzetet. 187 Zsigmond király a budai káptalan és az óbudai apácák között régóta folyó tizedperben a vikáriust 1411 júliusában az apácák kérésére az ügy királyi kúriába való átküldésére utasította, amelynek Vicedomini eleget is tett. Ezután Rozgonyi Simon országbíró a pert a káptalan javára döntötte el, ítélete ellen azonban az apácák a személyes jelenléti bíróságra fellebbeztek. Ugyanekkor a káptalan kérésére az érsek, mivel ipsa causa fuisset decimális et ad suum et sedis eiusdem spirituale et non seculare pertinet iudicium, Vicedomininek a felek megidézését és az ügyben végleges ítélet kimondását parancsolta, aki a perlekedőket 1412 júniusában jelenléte elé idézte. Zsigmond azonban már 1412 februárjában az apácák javára hozott ítéletet, majd még ugyanazon év szeptemberében megtiltotta az érseki vikáriusnak, hogy az általa már lezárt ügyben ítélkezzen. Ennek ellenére Vicedomini 1413. jan. 9-én kiadott ítéletlevelében a káptalan javára döntött. BTOE III. 616. sz., vö. uo. 591. és 609. sz. ■ T 1
