C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 1. A magyarországi középkori egyházi (szentszéki) bíróságokról
34 Tanulmányok időben tűnik fel.148 A két Ferenc azonosságára vonatkozó feltevést a hazai köz- jegyzőségről eddig született munkák is megerősítik, amelyek azt a valószínű fejlődési folyamatot vázolják, hogy minden közjegyző fokozata megszerzése előtt egyszerű jegyzőként dolgozott.149 A fentiek alapján egyértelmű, hogy a jegyzők, még amennyiben közjegyzői engedélyre szert is tettek, notarius ként is tovább tevékenykedtek. Ennek az lehet az egyszerű oka, hogy munkájuk nagy része — oklevelek kiállítása, másolása, ellenőrzése — jegyzői és nem speciálisan közjegyzői feladat volt. A vizsgált korszakban Esztergomban kelt vikáriusi oklevelek írnokainak száma — amint az egyes oklevelek írásképe megállapítani engedi — sokkal több írnok vagy jegyző alkalmazását igazolja, mint a három fenti, név szerint is megismert — közjegyzői engedéllyel is rendelkező — nótáriusét.150 Márton, Konrád és Ferenc jegyzők valójában a szentszéki bíróság írnoki testületének vezetői lehettek, akiknek egy-egy esetet leszámítva az oklevelek ellenőrzése volt a fő feladatuk. Feltűnő, hogy működésük időben körülhatárolható: nincs olyan időszak, amikor Vicedomini vagy helyettese kiadványait egyszerre többen látnák el lecta-jelzéssel. Ebből is levonható az az egyébként is valószínű következtetés, hogy még ha az érseki bíróságon egy időben több notarius is rendelkezett közjegyzői engedéllyel, a testület vezetése mindig egyetlen notarius publicus alá volt rendelve. Mindezek helyességét alátámasztja egy olyan oklevél is, amelyik több, egy időben Esztergomban tevékenykedő közjegyzőt is felsorol, és szerencsére különböző rangjaikat is megemlíti. Ebben az 1426 májusában kelt oklevélben az esztergomi káptalan Ozorai Pipo kérésére igazolta mindazon közjegyzők legitimitását, akik az ő rokonai, Andrea Scolari váradi püspök és Matteo Scolari végrendeletét — felnyitásuk után — autentikus formában újból kiállították. Az oklevél három notarius publicust nevez meg, majd — szerencsénkre — mond is róluk pár szót. A már említett Sasfalvi Ferencet a káptalan kanonokjának és az esztergomi vikáriusi széken működő császári közjegyzőnek nevezi, Szemerédi Balázs császári közjegyzőt az esztergomi vikáriusi szék protonotariusának, Báznai János császári és pápai közjegyzőt pedig az érsek írnokának, aki ezen kívül a káptalan számára is készít okleveleket.151 Hogy ezek a jegyzői kollégiumon belül valóban különböző rangok lehettek, az is alátámasztja, hogy merünk még egy oklevelet 1438-ból, amelyen megtalálható közjegyzői záradéka: DL 50341. Jegyzőként bukkan fel: DF 238316. (1429), 248501. (1439). 148 DL 95380. (jegyző), DF 242775. (közjegyző). Mindkét oklevél 1465-ből. Ezen adatokra lásd C. Tóth: Az esztergomi káptalan. 149 Érdújhelyi: Közjegyzőség 146-149.; Bónis: Sasadi tizedper 104-109. számos példán keresztül mutatja be a közjegyzők és segédeik (írnokaik) közötti munkamegosztást. 150 Ezt alátámasztják egyes közjegyzői záradékok is, amelyekben előfordul a „me aliis occupato negotiis per alium fideliter scribi feci"-formula (vagy ennek egy variánsa), a záradékot író kéz pedig jól láthatóan eltér az oklevél írójának kezétől, pl. PRT III. 473-474.; Sztáray II. 198. (Wartburgi Konrád záradékai). Egédi Gergely pergamenoklevelekre írt hasonló záradékait lásd az Oklevéltárban, Függelék I/a-b. sz. 151 DF 289071.
