C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 1. A magyarországi középkori egyházi (szentszéki) bíróságokról
30 Tanulmányok hogy a pert halasztották, majd 1418 márciusából pedig arra, hogy Zsigmond — Magyarországra való visszatérte után - maga akart az ügyben ítélkezni.)116 András főesperesnek tehát — cseppet sem meglepő módon — olyan nagyobb perekkel kellett foglalkoznia, amelyek vagy a vikárius távollétében indultak, vagy nem tűrhettek olyan hosszú halasztást, amíg a helynök székhelyétől távol volt. A vikáriushelyettes pedig a saját nevében, és — mint említettük — saját pecsétje alatt ítélkezett.117 Ez alapján magától értetődne, hogy Vicedomini olyasvalakit választott helyetteséül, aki a kánonjog doktora — miként ő maga, és vikárius elődei közül ketten, Pesarói (Pensaurumi) Lénárd és Pontói Antal is azok voltak, akárcsak utódja, Temesvári Miklós.118 Az esztergomi káptalanban 1416-ban egyvalaki rendelkezett — magán a vikáriuson kívül — ilyen fokozattal: Pöstyéni Tamás honti főesperes, aki később, 1423 decembere és 1425 januárja között — nyilván képzettségének köszönhetően — magát a vikáriusi tisztséget is betöltötte.119 O azonban ekkor feltehetően szintén Konstanzban volt.120 András komáromi főesperes esetében arra sincsen adatunk, hogy a kánonjogban akár a baccalaureusi fokozatot is elérte volna, jóllehet mind a padovai, mind pedig a bolognai egyetemet látogatta.121 Azt, hogy miért eshetett rá a vikárius választása, a következő részben fogjuk megmagyarázni. Térjünk vissza most az oklevelek másik csoportjára, azokra a kiadványokra, amelyek Vicedomini nevében, kisebb pecsétje alatt jelentek meg. Ezekről említettük, hogy a helynöki bíróság „rutinszerű" ügyeiben keletkeztek. Ki kezelte a vikárius távollétében kisebb pecséjét? Logikusan a vikáriushelyettes, jóllehet a pecsételést nyilván nem maga végezte. Van azonban két olyan eset, amikor a pecsétek segítségével igazolni lehet Vicedomini Esztergomtól való távollétét, helyetteséről azonban nem tudunk. Az első az a már korábban említett oklevél, amelyet a vikárius nagyobb pecsétjének távollétében erősítettek meg a sigillum mmorral.122 A másik, amely bár a sigillum maior távollétére megfelelő záradékában nem utal, felfüggesztett kisebb pecséttel lett megerősítve.123 A sigillum minor felfüggesztett használatára e két oklevélen kívül további példánk nincs, így nyugodtan nevezhetjük különleges esetnek, amelynek oka csakis a helynök 116 Perhalasztás a vikárius előtt: ZsO VI. 493. sz. Zsigmond 1418. évi oklevelét lásd Csukovits: A püspöki templom ostroma 118. A per végkimenetele nem ismert: uo. 120. 117 Miként ez a két, eredeti formájában ránk maradt, fentebb már idézett okleveléből kiderül: ZsO VI. 533., 534. sz. 118 Pesarói Lénárd: Körmendy: Studentes 182. (56. sz., Pensaurói); Pontói Antal: legelső, vikáriusként kiadott oklevelében már szerepel a cím: Fejér X/2.372.; Temesvári Miklós: Körmendy: Studentes 187. (78. sz.) 119 Ezen adatokra lásd C. Tóth: Az esztergomi káptalan. 120 Zsigmond 1415 szeptemberében követként Ferdinánd aragón királyhoz küldte. Ezt követően 1418-ig nincs rá adat, ebből következően a zsinaton tartózkodhatott. Körmendy: Studentes 184-185. 121 Körmendy: Studentes 180-181. 122 ZsO V. 616. sz. 123 Zala okit. II. 402. (DF 201189.). Tekintve, hogy vikáriusi ítéletlevélről van szó, a nagypecséttel való megerősítés lenne indokolt.
