C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 1. A magyarországi középkori egyházi (szentszéki) bíróságokról
A magyarországi középkori egyházi (szentszéki) bíróságokról 29 tást,107 bírságoló oklevelet108 és két perhalaszást.109 Ezek mind olyan oklevelek, amelyeket a bíróság rutinszerűen kiállíthatott. A vikáriushelyettes esetében két olyan ügyről van tudomásunk, amelynek tárgyalásában közreműködött. Az egyik ügyben két oklevele maradt fenn. Ezekből kiderül, hogy Vicedomini és Kanizsai érsek utasítására, Zsigmond kérésének megfelelően hozzálátott a pozsonyi káptalan és klérus által a város ellen benyújtott panaszok vizsgálatának. A pontosan sajnos nem rekonstruálható ügyben bizonytalan számú, de legalább egy tárgyalási fordulót biztosan tartottak András főesperes előtt,110 mielőtt azt az időközben hazatért vikárius átvette volna.111 A másik per, amelyben a vikáriushelyettes bizonyíthatóan eljárt, korábban, még 1416-ban indult maga Vicedomini előtt.112 Ezt az esztergomi érsek mint felperes kezdeményezte Pozsony város ellen a Pozsonypüspöki faluban történt papgyilkosságok ügyében. Az ügy menete nem teljesen rekonstruálható. Any- nyi bizonyos, hogy 1416 szeptemberének közepén a kiküldött commissariusok felvették a tanúvallomások egy részét,113 majd azt pár nappal később elküldték a vikáriusnak címezve.114 Jóllehet konkrét irat nem maradt ránk, ezt követően András főesperes vikáriushelyettesi minőségében — minden bizonnyal Vicedomini Konstanzba távoztával — átvette az ügy tárgyalását. Fennmaradt ugyanis a per aktái között két — szempontunkból nézve tartalmában csaknem teljesen egyező — irat, amelyekben a város ügyvédjének adott, kánon- jogilag alátámasztott tanácsok olvashatók arról, miként lehet kétségbe vonni a szóbanforgó ügyben a vikáriushelyettes bírói illetékességét.115 (A beadvány — úgy tűnik — célt ért, legalábbis 1417 májusának végéről arra van adatunk, 107 ZsO VI. 146. sz. 108 DL 90691. 109 ZsO VI. 389., 493. sz. 110 A per menete nem rekonstruálható pontosan. A káptalan hozzá eljuttatott panaszai nyomán 1417. ápr. 18-án Zsigmond az érseket, annak vikáriusát vagy annak helyettesét jelölte ki, hogy védje meg a káptalant jogaiban (ZsO VI. 326. sz.), egyúttal pedig figyelmeztetést intézett a városhoz (ZsO VI. 325. sz.). Kanizsai érsek öt nappal később Vicedominit vagy helyettesét bízta meg a feladat végrehajtásával (ZsO VI. 356. sz.), amire két nappal a vikárius valamivel részletesebb utasítást küldött András főesperesnek a foganatosítandó intézkedésekről (ZsO VI. 367. sz.). A vikáriushelyettes jún. 7-én kibocsátott két oklevelében is kiközösítéssel fenyegette mindazokat, akik nem engedelmeskednek a király parancsának (ZsO VI. 533., 534. sz.). E két oklevélben András főesperes vikáriushelyettesi címe mellett magát mint az érsek által specialiter kirendelt commissariust is megnevezi. Fennmaradt továbbá egy datálatlan okirat (jelzetét lásd alább), amely a káptalan és klérus város ellenében benyújtott 41 pontból álló keresetét tartalmazza. Ennek datálása probléma elé állította már a Zsigmondkori oklevéltár kiadóit is, az iratot ugyanis — keresztutalók nélkül — két dátum alatt (1417. máj. 17-jún. 7, ill. 1417. júl-aug.) is felvették (ZsO VI. 447, 752. sz.). Ez esetben nyilván arról van szó, hogy valamelyik datálást utóbb módosították, de tévedésből mindkettő benne maradt a kötetben. 111 ZsO VI. 925. sz. Az ítéletlevelet lásd uo. 1144. sz. 112 ZsO V. 2058. sz. (idézési parancs), uo. 2211., 2212., 2214. sz. 113 ZsO V. 2299. sz. 114 ZsO V. 2317. sz. Az eset részletes ismertetését lásd Csukovits: A püspöki templom ostroma. 115 ZsO V. 2390., 2391. sz. Az iratok datálatlanok, a per más irataival együtt maradtak fenn.
