C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 1. A magyarországi középkori egyházi (szentszéki) bíróságokról
26 Tanulmányok országi oklevelét egyaránt ezzel a pecséttel erősítette meg.80 Új pecsétnyomót tehát — legalábbis a sigillum maior esetében — rangjainak változásával sem készíttetett. Ugyanez állapítható meg a sigillum minor esetében is. Pontos körirat ugyan ennek az esetében nem rekonstruálható, de tartalmazta a vikárius nevét, továbbá a körülbelül 2 cm átmérőjű pecsét ugyanazt a címert ábrázolja mint a nagypecsét.81 Mindkét sigillum a saját pecsétje volt tehát. A vikárius a méltóságsoros és/vagy közjegyzői záradékkal rendelkező okleveleken, továbbá általában minden ítéletlevélen82 a sigillum maiort használta, és ugyanígy tett a privilégiumot biztosító diplomák esetében,83 illetve minden esetben ezzel erősítette meg az újonnan megválasztott plébánosokat hivatalukban.84 Ez utóbbi megállapítást erősíti egy 1415. május 11-én kelt oklevél is, amelyben a vikárius Nagyszombati Miklós pozsonyi kanonokot az extra muros Posonienses fekvő Szent Lőrinc-plébánia élére nevezte ki, a diplomát pedig nagyobb pecsétjének távollétében kisebb pecsétjével erősítette meg.85 A többi oklevélen a sigillum minort találjuk. Az érseki helynök már említett egyetlen konstanzi oklevele nem maradt fenn eredeti formájában, csak a pozsonyi káptalan még ugyanazon évben kelt átiratában. Ráadásul — a szokásostól eltérően — a diploma pecsételési zára80 UGDS III. 138., IV. 344. Valószínű, hogy Vicedomini már Itáliában, piacenzai prépostként, kanonokként is ezeket a pecséteket használta. 81 DL 28948. (1400), 78514. (1402), 56952. (1414), 53854. (1415), 10659. (1418), DF 228085. (1424, színes fényképe: Monasterium.net, Súkromny archív Bratislavskej kapituly, 453. sz.), DL 62578. (1428; a címer a pecsét nyomában vehető ki). A legépebb példányon (DL 28948.) a név egy része is kivehető: MATH[...] I D(E) I. Ezt követően értelemszerűen a Vicedomini név valamilyen rövidített alakja állhatott. 82 Kivételt jelentenek épp a kötet tárgyát képező ítéletlevelek közül azok, amelyek rányomott pecsétekkel vannak ellátva, ezeken ugyanis Vicedomini kisebb pecsétjét látjuk. Ennek okát egyelőre nem tudjuk meghatározni, hiszen fennmaradt oklevelei között van arra példa, jóllehet mindössze két esetben, hogy Vicedomini nagypecsétjét ítéletleveleken nem függő, hanem rányomott formában használták (ZsO VI. 1144. sz. [DF 228166.], X. 1075. sz. [DF 228102.]) Az tehát, hogy az ítéletlevelekre nem függőpecsét került, nem indokolja a kisebb pecsét használatát (a rányomott pecséttel ellátott ítéletlevelek anyaga egyébként mind papír; lásd a 4.5. fejezetben a 160. oldalon). Hogy a függőpecsétes ítéletleveleinken a kisebb vagy a nagyobb pecsét volt, nem lehet megállapítani, mert a pecsétek elvesztek. (A pecsételési záradékok egyik esetben sem térnek ki a pecsétek milyenségére.) Vicedomini 1425. jan. 20-án, tehát az ítéletlevelek keltekor bizonyosan Esztergomban volt, hiszen egy ugyanezen a napon kelt oklevelét a nagyobb pecsétjével erősítette meg (ZsO XII. 77. sz.). A nagypecsét hiányát azzal sem lehet magyarázni, hogy az ügyben eljártakor nem volt vikárius, hiszen egyrészt a pecsétjén e rangjára semmi nem utal, másrészt 1395-ben sem volt vikárius, mégis a nagypecsétet használta (ZsO I. 3867. sz.). 83 ZsO I. 3867., II. 49., III. 2024., VII. 1653., 1654., IX. 469. sz.; UGDS IV. 344. A brassói és szebeni dékánoknak szóló privilégiumok többek közt presbiteri fokozatig bezárólag papszentelésre és a szentelt olaj bármely püspöknél való beszerzésére. 84 ZsO II. 936., 1304., 5974. (utóbbi zágrábi vikáriusként), VII. 2394., XII. 77. sz. (ez esetben a pozsonyi Szent Márton-egyház Krisztus teste-oltára igazgatójának lemondása után a város által választott utódjának megerősítéséről van szó); DF 239463. ZsO V. 616. sz. 85
