C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 1. A magyarországi középkori egyházi (szentszéki) bíróságokról
A magyarországi középkori egyházi (szentszéki) bíróságokról 27 dákot sem tartalmaz.86 Ettől függetlenül csakis a nagypecsétre gondolhatunk, ugyanis a sigillum minor 1416 augusztusa és 1417 júniusa között folyamatosan Esztergomban mutatható ki.87 Ennek ismeretében Vicedomini Magyarországra való visszatértének időpontját nem elsősorban a vikáriushelyettes forrásokból való eltűnésével, hanem azzal kell összekapcsolni, hogy a helynök nagypecsétje újból megjelenik Esztergomban. Ettől függetlenül megnyugtató, hogy a két adat nem mond ellent egymásnak: 1417. július 29-ről ismert hosszabb idő után először nagypecsétes vikáriusi oklevél,88 helyettese pedig, mint láttuk, az előző hónapban keltezett utoljára.89 Azt azonban, hogy Vicedomini mikor hagyta el Esztergomot és utazott Konstanzba, a pecséthasználatáról megtudottak alapján sem tudtuk pontosan megállapítani. A terminus post cjuemet az a már említett 1416 augusztusában kelt oklevél jelöli ki, amelyben András vikáriushelyettes először szerepel, mert ezt még — jóllehet nem a nagypecsétje alatt — maga Vicedomini adta ki. Ezt követően a sigillum maiorral megerősített oklevelek hiányoznak egészen a már említett 1417 júliusi esetig. A vikárius pecséthasználatának ismeretében adódik a kérdés, miért épp a legfőbb hazai egyházi bíróságnak nem volt „hivatali" pecsétje. Bónis adatai azonban efféle pecsétek létezésére a XV. század első feléből valójában nem igazán meggyőzőek. Állítása alapjául a pecsételési záradékok egyes formuláit vette: sigillum nostri vicariatus, sigillum nostri vicariatus officii. Azonban ilyen vagy hasonló formulát tartalmazó, idézett oklevelei között van olyan, amelyik csak átírásban maradt fenn,90 vagy épp a pecsétje veszett el,91 így aztán, hogy valójában miféle sigillummal erősítették meg őket, nem tudjuk. Amikor azonban az idézett záradékok egyikét tartalmazó diplomának a pecsétje is fennmaradt, akkor azzal szembesülünk, hogy az a vikárius személyes pecsétje.92 Ugyanakkor Bónis önálló, vikáriátusi „hivatali" pecsétre vonatkozó elképzelése mégsem utasítható el, csupán annak megjelenését kell pár évtizeddel későbbre datálni. Basthonyai János pécsi helynök93 egy 1449-ben kiadott oklevelének zöld viaszba nyomott, 2,2 cm átmérőjű pecsétjén két egymást keresztező kulcs látható, 86 DF 228178. 87 ZsO V. 2214., 2341., 2425., VI. 146., 389., 493. sz.; DL 90691. 88 ZsO VI. 749. sz. 89 Vő. 75. jegyz. Egy, talán 1417. máj. 17. és szept. 15. között kelt datálatlan okirat (ZsO VI. 447., 752. sz.) András főesperest a pozsonyi káptalannak és klérusnak Pozsony város ellen folytatott perében az érsek által specialiter kiküldött commissariusnak nevezi, vikáriushelyettesi rangját pedig nem említi. Ennek azonban nincs jelentősége, lévén szó nem András főesperes saját kiadványáról. Az irat datálása nem egyértelmű, lásd még a 110. jegyzetet! 90 DL 42584. 91 DL 10511. 92 DL 42956., 43426. Szintén egyes vikáriusok pecsétjeit, és nem vikáriátusok hivatali sigillumait ábrázolják azok a fotók, amelyeket Bónis Kumorovitz L. Bernátnak a középkori magyar pecséthasználatot tárgyaló munkájából idézett: Bónis: Entwicklung 218-219.; Uő: Egyházi bíráskodás 647. (186. jegyz.); vö. Kumorovitz: Pecséthasználat 133. 93 Fedeles: Pécsi székeskáptalan 323.
