C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Adattári rész - 1. Életrajzok
216 Adattári rész egyház prépostságát. Ugyanebből a kérvényből tudunk arról, hogy piacenzai és esztergomi kanonok volt, valamint ő állt az esztergomi egyházmegye honti főesperességének élén is. A kért javadalomra azonban csak azzal a feltétellel kapta meg a pápai megerősítést, hogy egy év elteltével vagy a főesperességről vagy a prépostságról le kell mondania.115 Egy évvel később már a zágrábi vikárius tisztségét viselte, oklevelének intitulatiójában pedig nem találkozunk sem a honti főesperességével, sem a piacenzai prépostságával.116 Ez az eset nem kivétel: a két említett tisztség többé nem bukkan elő egyik oklevelének intitulatúrájában sem. Hogyan magyarázzuk ezt? Azt, hogy mindkét tisztségről és javadalomról egyaránt lemondott volna, valószerűtlennek tartható. A piacenzai prépostság jövedelmezőségére ugyan nincsen adatunk, de a honti főesperesség után évi 150 aranyforintot kapott kézhez. A főesperességről való lemondása bizonyítható: ezt 1409-ben már Tarkői Pál birtokolta.117 A piacenzai prépostságát viszont 1410-ben még említik az Apostoli Kamara nyugtái.118 Azt, hogy 1403 végén vagy 1404 első felében miért mondott le vagy mondatták le az érseki helynöki tisztjéről, egészen pontosan nem tudható.119 Nem életszerűden azt feltételezni, hogy a vikárius, minden bizonnyal a kegyvesztetté vált Kanizsai érsek bizalmasa lévén, kénytelen volt a posztjától megválni.120 Ez a képzett jogásznak — túl azon a kétségtelen presztízsveszteségen, hogy ezzel hivatalosan úgymond egy kanonok lett a sok közül — komoly jövedelemkieséssel is járt.121 Valószínűnek tarthatjuk, hogy a leghamarabb 115 Kollányi: Kanonokok 73.; ZsO II. 5618. sz. - Mivel oklevelei szerint legalábbis 1395 óta ő volt a Sant'Antonino-egyház (társaskáptalan) prépostja, inkább arról lehet szó, hogy ezt az első pontifikátusi évét töltő XII. Gergely pápával megerősíttette. 116 DF 257003. (ZsO II. 5974. sz.) 117 C. Tóth: Az esztergomi káptalan. 118 Lásd alább a 133-135. jegyzeteket. 119 Egy 1406. nov. 19-re datált oklevél (DF 281427.) szerint Vicedomini ismét esztergomi vikáriusként szerepel. Ezzel azonban az a helyzet, hogy az MCCCC után álló jelről nem lehet eldönteni, hogy számot jelöl-e vagy pusztán az oklevél lezárását. Azt, hogy az utóbbiról van szó, abból tudjuk, hogy egyrészt 1404 és 1410 között folyamatosan Esztergomi János volt a helynök, másrészt, hogy az a Késmárk város, illetve a szepesi prépost közti per, amelyben ezt az állítólag 1406-os iratot kiadták, korábban zajlott: egy másik, ebben az ügyben keletkezett irat 1402 májusában kelt. (DF 281429.) Az oklevelet tehát minden bizonnyal 1400-ban, nem pedig 1406-ban adták ki. 120 Minderre — természetesen — semmiféle adat nem maradt fenn. Ennek alátámasztására azonban felhozható: Vicedomini későbbi pályájának ismeretében nem életszerű annak feltevése, hogy magától a hivataltól akart volna önként megválni, hiszen azt ezután Zágrábban, majd újból Esztergomban még közel két évtizeden át viselte. 121 Jövedelmének nagyságát adatok hiányában nem lehet meghatározni. Bajorországban jövedelme fő részét az officiális az illetékekből szerezte. (Balogh: Középkori bajor 44.) Valószínű, hogy ez idehaza sem volt másképp, és az illetékek mellett a bírságpénzekből neki járó rész képezte a vikárius jövedelmeinek alapját. Perilletékre lásd pl. ZsO VI. 752. sz., a bírságokra lásd pl. DL 49193., DL 90691., ZsO VI. 2646. sz. (a bírság kétharmada járt a bíróságnak, egyhar- mada a felperesnek), ZsO VII. 2020. sz., ZsO X. 914. sz., ZsO XII. 320. sz., DL 62578.
