C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 4. A pozsonyi ügy menete és ismertetése
A pozsonyi ügy menete és ismertetése 129 a jobbak és nagyobbak (potiores) voltak. Hiába próbálták meg a prépostot válaszra és fizetésre bírni.159 P (responsio): nem volt jelen az osztozásnál. (A következő, 14. vádponthoz is értendő:) Kész elégtételt adni, ha a káptalan Szent György- napi és Szent Mihály-napi cenzus neki járó negyedével elszámol, amit eddig még nem tettek meg.160 A halfogó rekesztély, más néven rekesz vagy cége a folyóág széliében levert cölöpsoron vízszintesen fektetett gerendából és ehhez sűrűn támasztott rögzített karósorból állt, amely a teljes folyóágat elzárta. Középen hagytak csak nyílást rajta, amelybe a hálócsapdát, varsát állították. A viza az egyedüli kapun átúszva a hálóba került.161 Oláh Miklós valamivel egyszerűbb formában írja le a rekesztélyt a XVI. század elején, eszerint csak egyszeri karósorból állt: „Belgrad és Pozsony városa között több hely van a Duna medrében, ahol a víz mélyebb is, örvénylőbb is, mint máshol, ezekben van a vizáknak mintegy a beszálló fogadója. November hónapban a jég megjelenése előtt a Duna egész széltét átfogják egyenlő távolságra leszúrt gerendákkal (trabibus tota Danubii latitudo paribus intervallis compingitur), s a meder közepén szabad helyet hagynak, amit varsával vagy erre a célra készített hálóval kötnek át (relicto in medio ipsius alvei loco vacuo, qui nassa vel reti ad id parato communitur). A gerendák alatt a halászok csónakjukból feszítik ki hálóikat. Közben a Duna partján ágyúlövésekkel mintegy mennydörgést keltenek, ettől a vizák rejtekhelyeikből felriadnak, és valamifajta erőtől hajtva körbe-körbeúsznak a Dunán, s aztán, miután a hálóba kerültek, a halászok olyan könnyen vonják őket partra, hogy semmi nehézséget sem éreznek. Nem egyszer egy helyen és egy vizahalászatkor, nem is számítva a többi kisebb halat, ezret, sőt többet is fognak, köztük van nem is egy, mely tizenkét lábnál is hosszabb."162 A vizák a tengerből évente két időszakban úsztak fel a folyókba, így a Dunába is ívni: egyrészt ősszel, augusztustól decemberig, majd télen a víz fenekén egy-egy mélyedésben vagy gödörben átteleltek. A másik részük csak tavasszal kezdi meg a vándorlást és május végén vonult fel a Dunán. Ikráikat márciusmájus közötti időszakban rakták le, majd visszaúsztak a tengerbe.163 A halfogás ezen körülményeiből következik, hogy egyrészt a rekesztélyt rendszeresen fel kellett újítani, karban kellett tartani, hiszen a különböző árvizek és a jégzajlás időről-időre megrongálták. Másrészt a vizahalászat eszköz- és emberigényes 159 258/4-11. 160 258/11-17. 161 Solymos: Dunai halászat 118.; Alapy: Csallóközi halászat 85., az új kiadásban 103. Közlése szerint ritkábban hálóval is fogtak vizát. 162 Oláh: Hungária (Németh Béla ford.) 48-49. Az eredeti latin szövegben: Olahus: Hungária, cap. XVIII. sententiae p. 32/23-27. A szövegrész tartalmi kritikája: Alapy: Csallóközi halászat 76. és 96., az új kiadásban 95. és 115. 163 Pintér: Magyarország halai 26.; Herman: Magyar halászat II. 757, mint fentebb említettük, Alapy: Csallóközi halászat 84. (az új kiadásban 103.) szerint a vizafogás „kora tavasszal és ősz derekán" zajlott.
