C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 4. A pozsonyi ügy menete és ismertetése
130 Tanulmányok vállalkozás volt: egy-egy alkalommal számos halászra volt szükség a zsákmány elejtéséhez. (A halászokkal több vádpontban is találkozunk.) A pozsonyi káptalannak nem Pozsonynál, hanem a Kis-Duna alsó szakaszán, Gúta és a Dudvág torkolata felett, Kürt és Nyárasd birtokok határában lehetett halászóhelye.164 A válaszban említett két cenzus a dékán évi két elszámolásával eshet egybe, azaz az 1423. évi őszi és az 1424. évi tavaszi számadással. Káptalani viszontválaszt az oklevél nem tartalmaz, pedig valószínűleg volt, és a tartalma az lehetett, hogy a káptalan kész állítását tanúkkal bizonyítani. A bíróság ugyanis vizsgálatot tartott, tanúk meghallgatásával (nincs részletezve, a személyek nincsenek megnevezve). A 12. számú oklevélben foglalt tucatnyi vádponthoz hasonlóan nyilván a káptalan tanúit hallgathatták meg. Ennek eredménye igazolta a vádat. A prépost Jakab szerdahelyi plébánost és Péter posztómetőt, vásárúti villicust bízta meg és küldte a halfogó rekesztélynél tartózkodó dékánhoz és társához, kérve a felosztást. A dékán ezt először a kanonokok beleegyezéséhez kötötte, de aztán ráállt, ha a prépost a negyedéért fizet a halászoknak. Ezt a megbízottak tudatták a préposttal, aki kérte tőlük a felosztás kivitelezését és melléjük adta Mátyás fia János vásárúti jobbágyot is azzal, hogy még vegyenek maguk mellé másokat is. Ezek mind a helyszínen előbb három vizát vettek ki a prépostnak, amit Simon vásárúti jobbágy szekerével vitettek be Pozsonyba. (Ez a történetben zavaros, mert később ebből csak egy lesz a préposté.) A többi 36 vizából kilenc négyes kupacot csináltak, amelyekből a prépost (tehát jelen volt?) először egyet és a kanonokok hármat, majd sorban váltogatva hol a kanonokok, hol a prépost választottak. Az egyik kupacban négy nagyobb volt, ezt a prépost magának akarta. Saját osztással megbízott emberei és a kanonokok mondták, hogy ezt nem lehet. De ő a dékán tiltakozása ellenére kivett 9 nagyobb vizát, a korábbi háromból pedig az egyik nagyobbat.165 (Ez utóbbit a 17. számú, büntetéseket összesítő ítéletlevél szerint „inconsulte recepit".)166 ÍTÉLET: a prépost a vizákat egyenlőtlenül osztatta szét, és magának önkényesen a részén felül többet tartott meg, ezért 20 forintra büntetik, amelyet 25 napon belül kiközösítés és duplázás terhe alatt köteles megfizetni.167 [14.] Halfogó rekesztély építési költségei (Oklevéltár 6. sz., említve 11. sz. végén, az ítélet említve 17. sz.) Lásd az előző vádpont elején elmondottakat. Itt sem közlik a káptalani viszontválaszt, sőt a 164 Gutát Oláh Miklós (aki 1518-tól esztergomi kanonok és komáromi főesperes volt, tehát ismerte a környéket) is említi a Hungáriában: „Gúta mezővároshoz érünk, mely a Vág folyó torkolatánál helyezkedik el, nem messze tőle van a vizahalak halászhelye." (Németh Béla ford.) Az eredeti latin szövegben: Olahus: Hungária, cap. X. sententia p. 17/12. Nem tudjuk, vajon nem a pozsonyi káptalan akkor még működő rekesztélyére vonatkozik-e ez a megjegyzése vagy inkább az esztergomi érsekére. 165 258/22-259/18. 166 333/2. 167 260/11-17., 21-25. A 17. sz. összesítőben ugyanígy szerepel: 332/40-333/3.
