C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 4. A pozsonyi ügy menete és ismertetése
A pozsonyi ügy menete és ismertetése 109 tára nyilván nem tud kellő számú és megfelelő tanút állítani, sem a pozsonyi káptalan által bírt falvak jobbágyai közül (hiszen sokszor éppen nekik okozott kárt),57 sem a kanonokok vagy más helybéli klerikusok köréből (a kanonokok elég egységesen álltak ki ellenében). Tisztségébe kerülése óta ugyanis — legalábbis a források által megismerhető kép szerint — nem nagyon törekedhetett a kanonokok vagy általában a pozsonyi közvélemény megnyerésére, vele rokonszenvező, hozzá hű csoport kialakítására; embereit (mint Gergely ügyvédet is) valószínűleg jobbára magával hozhatta. Őket egyébként a szabályok szerint eleve nem állíthatta ki tanúkként. Talán néhány Pozsony megyei nemessel alakíthatott ki jobb kapcsolatot, akiket egyik válaszában a közös birtokok szomszédjaiként aposztrofál, de ezeknek sem ismerjük a nevét, tényleges tanúskodásukra nem biztos, hogy egyáltalán sor került. Érdekes, de persze megválaszolhatatlan kérdés, hogy vajon Pozsony város polgársága vagy a városvezetés tagjai mozgósíthatók lettek-e a peres felek valamelyike oldalán. De éppen a várossal a káptalani házak ügyében folyó másik per miatt mintha mindkét fél tartózkodott volna attól, hogy a várost megpróbálja bevonni, a maga számára megnyerni. Ez lehet az oka annak, hogy az ügyben György kanonok vacsoravendégein kívül (6. azaz P4. vádpont) egyáltalán nem találkozunk városi polgárokkal sem. Mindezek figyelembevételével is szembeötlő, hogy a prépost és ügyvédjei egyáltalán nem próbálkoztak meg a kanonokok okirati bizonyítékainak megdöntésével, ellenbizonyítékok felmutatásával, nem próbálták meg legalább néhány vádpont tárgyalásakor átvenni a kezdeményező szerepet, sőt, egy idő után mintha feladták volna a küzdelmet. A prépost életútjának ismeretében azonban talán nem tévedünk nagyot, ha ezt is tudatos stratégiának tekintjük. Sós László a királlyal, illetve az érsekkel meglévő jó kapcsolataiban bízva és az esztergomi perfordulók kedvezőtlen tapasztalatai, az ügy számára nem túl bíztató állása miatt egyszerűen nem „erőlködött" a per pozsonyi tárgyalása során. 4.4. A felek érvelési stratégiája a vádpontok tárgyalásakor Ahhoz, hogy a per tárgyalásának színvonalát értékelhessük és a peres felek stratégiáját jobban megfigyelhessük, szükséges, hogy a pert a tárgyalás időrendjétől elvonatkoztatva a káptalani vádpontok sorrendjében tekintsük át. (A préposti vádpontokról érdemben semmit sem tudunk, így ezeket ehelyütt mellőzük.) Az időrendi keretek közül való átmeneti kilépés azt is lehetővé teszi, hogy a még Esztergomban lezajlott perbeszédeket, a pozsonyi bizonyítási szakaszt és — megelőlegzett módon — az ismét Esztergomban meghozott elsőfokú ítéleteket egységes keretben láthassuk. (A perbeszédeknél a káptalant 57 Egy kivételt említhetünk: Vásárút (Újkürt) számára Sós László prépost eszközölt ki vásárengedélyt 1422-ben. Weisz: Vásárok és lerakatok 156. (ZsO IX. 509. sz.) i i ■ i
