C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 4. A pozsonyi ügy menete és ismertetése
108 Tanulmányok látunk, az utóbbi nem kerül elő a préposti válaszokban). Ezután az alperes általában ellentámadásképpen a felperes bizonyítékainak elfogadhatatlanságát igyekezett bizonyítani, végül lehetőség szerint az ellenfél érvelésében a számára beismerést tartalmazó ellenbizonyítékokat, a felperes által nem bizonyított elemeket kellett ismertetnie, kérve a bíróságot az érvek megfontolására.56 Ami a káptalani vádak cáfolatát illeti, a préposti érvelés nem tűnik túl ötletesnek. Amelyik vádpontnál ismerjük vagy biztonsággal kikövetkeztethetjük a préposti választ, ott egy-két esetet leszámítva mindössze három-négy motívumból építkezik és ezeket időnként önállóan, időnként kombinálva alkalmazza, így tudjuk a motívumokat csoportosítani: A) „nem úgy, csak": nem úgy történt az eset, ahogyan a káptalan állítja, ő csupán a saját jogos érdekeit, javait védelmezte, csak éppen úgy alakultak a dolgok, stb. B) „nem, ellenkezőleg": éppen pontosan ellenkezőleg történt az eset, ahogyan a káptalan állítja. C) „ők adósok": nem ő károsította meg a káptalant, nem ő foglalta le jogtalanul az őt illető jövedelmeken túl a kanonokoknak járó javakat, hanem a káptalan adósa neki vagy ők a gondatlanok, ők nem fizették meg az ő jogos járandóságát. (Ez a per jövedelemvita-jellege miatt, tartalmi szempontból számítható külön esetnek, egyébként logikailag az előző típushoz is sorolhatnánk, bár célja szerint több annál: nem pusztán tagad, hanem igyekszik visszafordítani is a vádat a káptalanra.) D) „ők beleegyeztek": a káptalan beleegyezésének hangsúlyozása: éppen a kanonokok kérték, hogy tegyen vagy ne tegyen valamit; ő maga a tudtukkal és beleegyezésükkel járt el. (Ezzel saját érdekeinek megfelelően tudta beállítani és láttatni a történteket.) A motívumok közül az első három önállóan is előfordul (A: 3., 12. vádpont; B: 10., 17, 19., 23., 25. vádpont; C: 2., 7, 20., 22., 30. és kikövetkeztethetően a 31. vádpont), a D-típus viszont csak az A-hoz kapcsolódva fordul elő, az érv erősítését szolgálja (A+D: 4., 8., 26., 28. vádpont). A variációk szerint szerepel együtt még az A+B (27. vádpont), az A+C (9. vádpont), és a B+C (15-16. vádpont) is. Az ismert préposti válaszok közül három esetben csak annyit tudunk, hogy László prépost nemmel válaszolt (5., 13., 14. vádpont); itt a válasz vagy eleve kivonatolva olvasható vagy indoklását az ítéletlevélbe már nem írták bele. Egyetlen esetben találkozunk préposti válaszban azzal a nem túl elegáns megoldással, hogy László prépost egyszerűen úgy tesz, mintha nem is tudna az esetről (24. pont). Ez nyilván a bíróságnak sem lehetett ínyére. De „ügyesebb" manipulációra itt a prépostnak valahogy nem futotta. A bizonyítással persze Sós Lászlónak általában nem volt egyszerű dolga, hiszen kezdettől fogva tisztában lehetett azzal, hogy a káptalani vádak cáfola56 Surányi: Rendtartás 82. — A Speculum I. 743. (II. 2. De disputationibus et allegationibus advocatorum, §3,1.) fordítva gondolkozik: a szerző szerint a perbeszédekben előbb a tényeket kell ismertetni, azután kell a jogokkal előhozakodni.
