Horváth Richárd: Itineraria regis Matthiae Corvini et reginae Beatricis de Aragonia, 1458-[1476]-1490 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 2. (Budapest, 2011)
2. Módszertan, források - 2.1. Az uralkodói itinerarium mint kutatási segédlet. Módszertani kérdések - 2.1.2. Megfoghatatlan utazás(ok)? Hivatalos és alkalmi útitársak
2. MÓDSZERTAN, FORRÁSOK tóságviselő bárók holléte felőli tudásunkat is felhasználjuk az adattár készítésekor. Már ha léteznek ilyenek. Aligha hathat újdonságként a megállapítás, hogy a késő középkori Magyarország kutatása még messze van attól, hogy főúri itineráriumokkal kellően ellátottnak mondhassuk. Szigorúan Mátyás király uralkodásának korszakát tekintetbe véve az alábbi személyek itineráriumával számolhatunk: Bátori I. András,172 Bátori II. István (1470-1479 közötti évekből),173 Bátori I. Miklós püspök,174 Szapolyai Imre és István,175 Várdai István.176 Meglehetősen rövid lista. Ám már ez a kevés adattár is érdemi támogatást jelent a királyi itinerárium számára. Példának okáért idézhetjük az 1463-as esztendő májusának elejét. Királyi oklevél és kiegészítő forrás híján csupán annyit mondhatnánk, hogy Mátyás ezekben a napokban hagyta el Budát, s indult meg a jajcai hadjáratra. Szerencsénkre azonban tudjuk, hogy a felvidéki husziták elleni harcot irányító Szapolyai István, aki csak viszonylag rövid időre érkezett a városba, május elsején még Budán, majd két héttel később már akkori székhelyén, Késmárkon tartózkodott.177 Nos lehet, hogy merésznek tűnik a kapcsolat feltételezése, de nehéz attól a gondolattól szabadulni, hogy Szapolyai épp azért időzött átmenetileg Budán, hogy Mátyással még annak elutazása előtt személyesen tárgyalhasson. Még az sem elképzelhetetlen, hogy ezt maga a király kezdeményezte, így akarva új parancsokkal ellátni a déli hadjárat idejére „hátországát" biztosítani hivatott Szapolyait. Természetesen biztos tudásunk nincs az események menete felől, de kettejük személyes találkozója mégis magas „hihetőségi" rátával bír, bizonyítékul szolgálva az előzőekben mondottakhoz. Ráadásul az arisztokrata itineráriumok áttekintésével még mindig nem merítettük ki a királyi itineráriumok összeállításában segítséget nyújtó forráscsoportok tárházát. Épp Hunyadi Mátyás uralkodása az a korszak, amelyből meglehetősen nagyszámú külhoni követjelentés maradt korunkra. E dokumentumok kétszeresen is alkalmasak itineráriumok készítéséhez. Kiemelkedő értékkel bírnak ugyanis számunkra azok, amelyekben írójuk maga számol be a királlyal való személyes találkozásáról, esetlegesen annak elutaztáról, avagy épp érkeztéről valamely településre. Értelemszerűen itt fontos és meglehetősen pontos itineráriumelemekkel dolgozhatunk. 1465-ben például a Száván túlra induló királyi csapatok gyülekezőhelye Pécs volt, amiről az itinerárium tanúságán kívül megerősítést kaphatunk a milánói követ november elsejei jelentéséből.178 Persze a követjelentések zöme nem tartalmaz efféle konkrét értesülést. Felhasználhatóságukról ugyanakkor mégsem kell lemondanunk: nemegyszer olvashatunk ezekben arról, hogy a király bizonyos városokban megfordult vagy onnan épp távozott. Önmagukban persze e sokszor dátum megjelölése nélküli adatok keveset érnek, de elkészült itinerárium adatsoraihoz társítva mellőzhetetlen kiegészítéseket jelenthetnek, ha másban nem, legalább az útvonal meghatározásában. Végezetül pedig arról sem feledkezhetünk meg, 172 C. Tóth: Bátori család 34-35. 173 Horváth: Bátori István 79-81. 174 C. Tóth: Bátori család 35-36. 175 Horváth: Szapolyai itinerárium. 176 Kubinyi: 1464-es reform 53-58. 177 Bártfa 1462, 1467-69. 178 Dipl Emi. I. 364. 47
