Horváth Richárd: Itineraria regis Matthiae Corvini et reginae Beatricis de Aragonia, 1458-[1476]-1490 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 2. (Budapest, 2011)
2. Módszertan, források - 2.1. Az uralkodói itinerarium mint kutatási segédlet. Módszertani kérdések - 2.1.3. Datum et actum, pecsétek és kancelláriai jegyzetek
ITINERARIA REGUM ET REGINARIUM REGNI HUNGÁRIÁÉ hogy több követ - különösen az osztrák háborúk idején - maga is elkísérte Mátyást, s az itineráriumoktól első látásra egészen távoli témákat érintő leveleik kelethelye is páratlan adalék lehet.179 Zárásképpen érdemes megállapítani, hogy voltaképpen minden olyan társadalmi csoport itineráriuma, levelezése, hivatalos kiadványa számításba vehető és veendő uralkodói itinerárium készítésekor, akikről tudjuk vagy feltételezzük, hogy hosszabb-rövidebb ideig a vizsgált személy közvetlen környezetében tartózkodhattak. 2.1.3. Datum et actum, pecsétek és kancelláriai jegyzetek Ha kezünkbe veszünk bármiféle diplomatikai, avagy alaposabb politikatörténeti, netán itineráriumokkal foglalkozó kézikönyvet, óhatatlanul is találkozunk a fejezet címét adó jelenséggel. Minekutána a datum et actum lényegre törő leírását („Annak ugyanis, hogy az oklevél kelteként megadott időpont az oklevél kiadása [Beurkundung, conscriptio] vagy pedig az oklevél tartalmát képező cselekmény [Handlung, actio] idejére vonatkozik, óriási köztörténeti jelentősége lehet, nemcsak az oklevél hitelességének megállapítása, hanem a datáláson alapuló politika-, birtoklás-, kancelláriatörténeti stb. vizsgálatokat illetően is."), illetőleg vázlatos nemzetközi irodalmi összefoglalását Süttő Szilárd a magyar olvasók számára is elvégezte, ezen ismeretek meddő ismétlésétől érdemes eltekinteni.180 Sokkal fontosabb annak tárgyalása, hogy az alapvetően - és ehhez a nemzetközi, de a hazai kutatások alapján sem férhet kétség - a középkor korai századaiban rendre felbukkanó, a modem kori kutatót néha bizony megtréfáló megoldás korszakunkban kimutatható-e. Mert azt látnunk kell, hogy a 11-12. századi oklevelezési gyakorlathoz képest a 15. század már a „hivatali irattermelés" első fénykora, ami az oklevél-kiadási gyakorlaton is megmutatkozik. A korábbiaknál - arányaiban - kevesebb a kegynyilvánító irat, s sokszorosára növekszik (legalábbis a hazai források esetében) a bírósági, birtokjogi iratok mennyisége. Ebből, valamint a datum et actum metódus hazai okleveleken való bizonyítási lehetőségeinek korlátáiból fakadóan181 első lelkesedéssel akár azt is mondhatnánk, hogy a 15. századi királyi oklevelek esetében efféle „kettős" datálási problémával nem nagyon kell számolnunk.182 A gyakorlat viszont ennek cáfolatául szolgál. Meg kell vallani, 1460. november 7-ről például akad nehezen értelmezhető oklevelünk. E napon kelt ugyanis egy titkospecsétes királyi oklevél, melynek keltezési helye a Serke alatti haditábor.183 A gondot az okozza, hogy a titkospecsét e napokban folyamatosan Eperje-179 1464. szept. 24-én például a velencei követ ex felicibus regiis castris apud Maroth keltezett. Mon. Slav. Merid. XXII. 312. E keltezés jelentőségét az adja, hogy más forrásunk a maróti (Valkő megye) királyi tartózkodásról nem tudósít. 180 Süttő: Datum et actum 74. 181 Utóbbira: C. Tóth: Itinerárium vita 75-78. 182 Tennészetesen a korabeli írnokok, későbbi másolók és jelen kötet szerzőjének akaratlan tévesztéseit most nem érdemes hosszasan tárgyalni. Szemléletes példa újabban: Süttő: Quarto vagy quinto? 183 DL 86527. (titkospecséttel) reláció Iohmmes Pongracz magistri dapiferorum regalium. 48
