Horváth Richárd: Itineraria regis Matthiae Corvini et reginae Beatricis de Aragonia, 1458-[1476]-1490 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 2. (Budapest, 2011)
2. Módszertan, források - 2.1. Az uralkodói itinerarium mint kutatási segédlet. Módszertani kérdések - 2.1.2. Megfoghatatlan utazás(ok)? Hivatalos és alkalmi útitársak
2. MÓDSZERTAN, FORRÁSOK kessége abban rejlik, hogy tudomásunk (értsd az itinerárium) szerint a király egészen áprilisig folyamatosan Budán volt ebben az esztendőben. Épp emiatt volt szükséges több kiegészítő, egyfajta „biztonsági elem" beemelése az itineráriumba. Vegyük először a hosszabb tartózkodások kérdését, különös tekintettel Budára. Az itinerárium felületes áttekintése után is látszik, hogy Mátyás királyunk uralkodása nagyobb részét töltötte Budától távol. Számszerűsítve ez körülbelül 1000 hetet jelent a király mintegy 1470 hetes uralkodásából, ami hozzávetőlegesen 70-72%-nak felel meg. Eszerint királysága kétharmadát székvárosától távol töltötte. Ám még így is marad elegendő budai időszak. Az imént mondottak alapján ezek a hetek, hónapok a leginkább „esélyesek" arra, hogy nehezen igazolható királyi utazások bonyolódjanak alattuk. Ezért beszédesebbnek látszott a hosszabb egy helyen való tartózkodások esetében a szélső dátumokon túli közbenső adatok közlése is. így tehát az érdeklődő ezekből az időszakokból megtalálhatja a két határ-időpont közötti szakaszban kelt manu propria és gyűrűspecsétes oklevelek felsorolását is az apparátusban. E közlés célja az volt, hogy a király feltételezhető és persze soha nem bizonyítható kisebb utazásait a lehető legkevesebb ismeretlen, mondhatnék forrástalan napra szűkítse le. Természetesen a közölt források sok esetben e feladatuknak csak részlegesen tudtak megfelelni: így is előfordulnak akár hétnyi időszakok is, amikor források teljes hiányában vagy legföljebb csekély információs hozadékot jelentő bírói (és/vagy titkos-) pecsétekkel jelzett „szüneteket" találhatunk az adattárban. A korábbi hazai, de jó néhány külföldi munka áttekintése után egy másik megoldási mód is szóba jöhetne. Ennek lényege abban rejlik, hogy az oklevelekkel vagy más forrással nem igazolt kisebb-nagyobb szüneteket szándékos kihagyással jelzi a kiadó. Azaz olyan esetekben például, amikor a király budai tartózkodása alkalmával hat-nyolc napig nincs egyetlen forrásunk sem (annak ellenére, hogy előtte és utána is Budán mutatható ki), ezt az itineráriumban jelezzük. Kétségtelen tény: ha az itineráriumot az alapját képező adatbázisban összegereblyézett okleveles anyag hű tükreként tekintjük, ez utóbbi mindenképpen indokolt eljárás. Mindazonáltal jelen sorok lejegyzője tudatosan más megoldást választott, úgymond az „életszerűség" jegyében. A föntebbi eljárás ugyanis óhatatlanul is azt sugallhatja a használónak, hogy a megszakítások mögött távollétet tételezzen föl. Ez viszont - Mátyás esetében és a budai tartózkodások alkalmával - félrevezető lehet. Azt ugyanis látnunk kell, hogy a rendelkezésünkre álló oklevelek elsöprő többségén a bírói és a titkospecsétet, tehát a király mozgásaihoz legkevésbé kapcsolható megerősítő eszközt találhatjuk. Hozzájuk képest a biztosabb aláírások és a gyűrűspecsétek száma lényegesen kisebb. Nos, tudván tudva, hogy „azt, hogy a történész mit és hogyan kutasson, végeredményben a rendelkezésére álló forrásanyag szabja meg,"165 az imént vázolt eljárás rákfenéje abban rejlik, hogy sokszor már a bizonytalan pecsétek meglétekor is hajlamos királyi jelenlétet igazoltnak vélni, így e pecsétfajtákra olyan képzeletbeli terhet ró, amit azok aligha képesek biztosan megtartani. A jelen itineráriumban azonban - nem tagadva a történészi spekuláció és a feltételezés meglétét, s vállalva az ezzel járó tévedés kockázatát -165 Engel: Ung megye 9. 45
