Horváth Richárd: Itineraria regis Matthiae Corvini et reginae Beatricis de Aragonia, 1458-[1476]-1490 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 2. (Budapest, 2011)
2. Módszertan, források - 2.1. Az uralkodói itinerarium mint kutatási segédlet. Módszertani kérdések - 2.1.1. A kancellária és az uralkodó
2. MÓDSZERTAN, FORRÁSOK vetően vette fel az ausztriai hercegi címet.124 A város eleste óta voltaképpen folyamatosan működtette osztrák kancelláriáját is, csakhogy saját pecsét nélkül, ezért az úgynevezett osztrák ügyekben kiadott okleveleken is a magyar vagy a cseh pecsét szerepelhet. 1487 szeptemberében azonban - vélhetőleg nem egészen függetlenül Bécsújhely augusztusi elfoglalásától - megjelenik az osztrák hercegi pecsét is, s ettől kezdve egészen 1489-es Bécsből való elutazásáig gyakran feltűnik zömmel osztrák, de szép számban magyar ügyben is.125 Az itinerárium összefüggésében két megjegyeznivalónk van e pecséttel kapcsolatban. 1. Nincs tudomásunk arról, hogy a király távolléte alatt alkalmazták volna, tehát annak utazásai (főképp az 1487-es hadmozdulatok) során vele volt. 2. Szerepe nem kizárólagos. 1487-1488-ban a gyűrűspecsétet éppúgy használta Mátyás szinte bármely ügyben, mint az osztrákot.126 Mivel azonban használata néhány esztendőre, s az 1487-es esztendőt leszámítva voltaképpen Bécsre korlátozódott, a királyi tartózkodások meghatározásakor kiemelt jelentőséget nem kell tulajdonítanunk neki. Kancelláriai vonatkozású módszertani szakaszunk zárásaképpen a gyűrűspecsétekről (sigillum anulare) kell érdemlegeset mondani. A előbb látott, s a titkospecsét szerepváltozásától nem független jelentőségnövekedés voltaképpen a gyűrűspecsét érdemleges szerepének nyitánya csupán. Mert bár a titkospecsét eztán is fel-feltűnik hosszabb vagy rövidebb időre a király környezetében, különösen pedig tartósabb budai jelenlétekor, ám a továbbiakban nagyobb utazásai és hadjáratai alkalmával a gyűrűspecsét meghatározó volta nem kétséges. Ezt a pecsétet tudjuk kimutatni Mátyás 1474. és 1475. évi hadjárataiban, az 1477-es komeuburgi eskütétel előtti és utáni hetekben, de az 1478-1479-es esztendők felvidéki utazásaira is magával vitte az uralkodó, igaz, ez esetben a titkospecséttel együtt. Értelemszerűen megjelenik az Ulászló cseh és Mátyás magyar király közti, 1479 nyarán zajlott olmützi béketárgyalásokon vagy például az oly híres 1481-es zágrábi királyi tanácsi ülésen, s mindkét alkalommal a titkospecséttel párhuzamosan.127 Amikor Mátyás Zágrábból visszatért Budára, rövid ideig nem leljük nyomát, hogy aztán az 1482. évi Hainburg elleni hadmozdulatok során kerüljön ismét látóterünkbe. Ettől fogva egészen a király haláláig több-kevesebb rendszerességgel adatolható a gyűrűspecsét léte: a példákat hosszasan lehetne sorolni, de a kialakuló képen mit sem változtatnának. Az adatok tanúsága szerint az 1470-es évek közepétől a gyűrűspecsét zömmel, de nem kizárólagosan utazások során került az oklevelekre. Ezen utazások (elsőrendűen persze hadjáratok) mindegyike viszont a király személyes vezetésével bonyolódott, azt tehát elmondhatjuk, hogy a gyűrűspecsét mozgása itineráriumkészítési szempontból figyelemre méltó: nagy 124 Kubinyi: Ausztria 113. 125 Az elmondottakra: Kubinyi: Ausztria 114-116. - Apró kiegészítésül szolgálhat, hogy az osztrák pecsét 115. oldalon idézett 1487. szept. 6-i feltűnését egy meglehetősen töredékes, de ennek ellenére egyértelműen azonosítható lenyomat alapján szept. 5-re módosíthatjuk. DL 24856. 126 Példaként idézhető 1488. nov. 30-a és dec. 1-je, amikor Bécsből az osztrák pecsét alatt és királyi aláírással kelt oklevél, míg másnap ugyanonnan a gyűrűspecséttel. DF 283743., DL 46100. 127 A vonatkozó adatok az itinerárium megfelelő helyén visszakereshetőek. 35
