Horváth Richárd: Itineraria regis Matthiae Corvini et reginae Beatricis de Aragonia, 1458-[1476]-1490 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 2. (Budapest, 2011)
2. Módszertan, források - 2.1. Az uralkodói itinerarium mint kutatási segédlet. Módszertani kérdések - 2.1.1. A kancellária és az uralkodó
ITINERARIA REGUM ET REGINARIUM REGNI HUNGÁRIÁÉ János egri püspöksége mellett postulatus archiepiscopus Strigoniensisként fordul elő.118 Ebből - annak egyidejű figyelembevétel, hogy az érsekség még a következő esztendő májusának közepén is üresedésben lévőként tűnik föl119 - arra gondolhatunk, hogy Mátyás az eddig ismertnél korábban helyezte az esztergomi székbe kedvelt hívét. Mindez nem is lenne előzmény nélküli, hiszen Vitéz János 1472-es tavaszi lefogását követően Beckensloer felügyelte a becses foglyot és a főegyházmegye kormányzatát is.120 Ha ez a feltételezés megállja a helyét, a bennünket érdeklő kancelláriai váltás is ésszerű magyarázatot kap. A titkospecsét kezelésére az új esztergomi főpásztomak bizonyára kevesebb ideje maradt, no meg Mátyás sem igen kedvelte, ha magas rangú alattvalói valamiféleképpen megkísérlik hatalmának korlátozását vagy akár csak ellenőrzését. így válhatott kézenfekvővé az ötlet, hogy az egyre elfoglaltabbá váló és kiemelkedő hatalomra szert tevő érsek kancelláriai tevékenységét a titkárral pótolja. Talán ennek lehet jele először a kisebb királyi pecsét alkalmazása, majd eztán a gyűrűspecsét egyre nagyobb arányú megjelenése a mindennapi, ám az uralkodó közvetlen befolyását megkívánó oklevél-kiadási gyakorlatban. A feltételezések világából ismét a biztosabb ismeretek talajára lépve a titkospecsét kérdéskörének befejezéséül rögzíteni kell a kisebb pecsétek mellett működő külföldi uralkodói címekből fakadó hitelesítő eszközök létét. Ezek nem mások, mint a cseh királyi és az osztrák hercegi pecsétek. Itineráriumunk szempontjából az első a fontosabb. Minthogy Mátyás 1469 májusa óta cseh király is volt, a következő esztendőtől fogva a magyar királyi titkospecsét lenyomatához meglehetősen hasonló cseh titkospecsétet is használatba vett.121 A magyar középkori forrásanyag sajátos kutatási lehetőségeinél (ti. a fényképről történő használat) fogva a két pecsét minden kétséget kizáró elkülönítése nem minden esetben volt lehetséges.122 Ebből eredően az itinerárium jegyzeteiben számtalanszor csupán azt olvashatja az érdeklődő, hogy az oklevélen titkospecsét volt, de annak cseh vagy magyar voltára nincs utalás. Ez nem is minden esetben indokolt. Kumorovitz Bernát kutatásaiból közismert, hogy Mátyás habozás nélkül alkalmazta magyar ügyekben cseh titkospecsétjét s viszont, de ismerünk arra is példát, hogy csak ideiglenesen láttak el egy oklevelet cseh pecséttel, a magyar távolléte miatt.123 Szerencsénkre ugyanakkor az is igaz, nem nagyon akad olyan eset, amikor kizárólag e két pecsét mozgása képezi a király holléte vizsgálatának forrásbázisát. Mátyás osztrák hercegi pecsétjéről és a mögötte álló kancelláriai részlegről Kubinyi András idevágó kutatásai alapján meglehetősen sokat tudunk. Ismert, hogy a király csak 1487 tavaszán, tehát majdnem két évvel Bécs meghódítását kö118 DL 107712. - A következő esztendő ápr. 16-án is szerepel egy méltóságsorban Esztergom érsekeként. DL 103752. 119 DF 266099. Történik mindez a márciusból ismert, föntebb említett pápai jóváhagyás után. 120 Katona VIII/XV. 555. (1472. ápr. 1.) 121 Kumorovitz: Mátyás pecsétjei 13., a pecsét képét lásd uo. 11. 122 Különösképp igaz ez a nem Magyarországon őrzött oklevelekre, amelyek eredetijének megtekintése a szerző számára kivitelezhetetlen volt. 123 Kumorovitz: Mátyás pecsétjei 17., különösen a 63. jegyzet. Az általa idézett DL 18107-es oklevélen kívül ugyanez olvasható a szintén Diósgyőrben kelt DL 103010-es jelzetű oklevélen is. 34
