Horváth Richárd: Itineraria regis Matthiae Corvini et reginae Beatricis de Aragonia, 1458-[1476]-1490 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 2. (Budapest, 2011)

1. Előzmények külhonban és Magyarországon - 1.2. Uralkodói és főúri itineráriumok Magyarországon

ITINERARIA REGUM ET REGINARIUM REGNI HUNGÁRIÁÉ

a szélesebb szakmai közönség eleinte még erről sem nagyon tudott.40 Nyomtatásban megjelent első idevágó műve a Hunyadi János kormányzói tartózkodási helyeiről készült adattár, amelyben rendkívül rövid - ám magyar nyelven először hozzáférhető - áttekintést is adott az európai és a magyar itineráriumkutatás helyzetéről.41 Három évvel később már Luxemburgi Zsigmond császár és király vázlatos itineráriumát adta közre az akkor megrendezett kiállítás katalógusában.42 Engel ezekben az években szisztematikusan gyűjtötte az 1301-1457 közötti magyar uralkodók utazásaira vonatkozó adatokat. Tette ezt egyfelől saját munkájának megkönnyítésére, illetőleg azért, hogy adatgyűjtései, miután kellő információmennyiséget értek el, pálya- és munkatársainak is segítségére lehessenek. A megfelelően előkészített részleteket, amint tehette, publikálta is (például I. Károlyét, ami a korábbi, azaz Ráth, Sisic és Sebestyén-féle Károly-itineráriumoknál lényegesen pontosabb),43 míg fennmaradt kéziratait - a tőle közismert nagyvonalúsággal - a szélesebb érdeklődői kör rendelkezésére bocsátotta.44

Az „Engel-vírus" a rendszerváltozás után láthatólag terjedni kezdett. Örvendetes módon kezdtek megjelenni újabb és újabb itineráriumokat közlő vagy a kutatásba immár ezeket is bevonó dolgozatok, ami persze együtt járt a politikatörténet írásának korábbinál jobb megbecsültségével is. Külön megemlítendő, hogy már nemcsak Engel közvetlen munkatársi körében, hanem minden nagyobb egyetemi-kutatói központban, de még külföldön is szakítottak hosszabb-rövidebb időt e műfaj magyar vonatkozású kérdéseire.45 Sőt a helyzet olyannyira javulásnak indult, hogy a 2000 utáni években akár a magyar itineráriumközlések reneszánszáról is beszélhetünk tartalmi és módszertani téren egyaránt. Meglepő módon azonban ekkor kevésbé az uralkodók (noha ilyen is van, s ezek sorából messze kiemelkedik a legfrissebb Luxemburgi Zsigmond-itinerárium),46 mint inkább a főméltóságok tartózkodási helye felé fordult a figyelem, köszönhetően több életrajz, valamint politika- és társadalomtörténeti részfeldolgozás megszületésének.47 Külön örömmel említhetnénk néhány határon túl összeállított itineráriumot is, ha

40 Meglepő azonban, hogy 1985-ben a História hasábjain - igaz, visszhangtalanul - esett már szó az itineráriumok fontosságáról: Tóth: Tartózkodási helyek.

41 Engel: Hunyadi itinerarium, különösen: 974-980. - Hunyadi János „nem kormányzói" esztendeinek itineráriumát C. Tóth Norbert (1445-1446), s főképp Adrian A. Rusu (1441-1446., 1453-1456) adta közre. C. Tóth: Bátoriak 279-280., valamint Rusu: láncú de Hunedoara 180-185.

42 Engel: Zsigmond itinerarium.

43 Engel: I. Károly itinerarium 136-139.

44 Engel: Királyitineráriumok.

45 E. Kovács: Középkori utazás passim, különösen 104-109., Zsótér: IV. László itinerarium, Siittő: Datum et actum, Sroka: I. Ulászló itinerarium, Hoensch: Zsigmond itinerarium, Sebők: I. Károly itinerarium (angolul is: Sebők: Itinerary of Charles I.)

46 Sebők: I. Károly itinerarium, Engel-C. Tóth: Itineraria.

47 A megjelenés időrendjében: Stibor I. 485M94. (szlovákul), Stibor II. 485M94. (magyarul), Kubinyi: 1464-es reform 53-58., C. Tóth: Méltóságviselők I., Neumann: Verbőci 304., Horváth: Szapolyai itinerarium, Neumann: Korlátköviek 192-200., C. Tóth: Méltóságviselők II., C. Tóth: Bátori család 32-42., Horváth: Bátori István 79-81., Neumann: Bátori István 122-127., C. Tóth: Lackfi nádorsága 88-96., a 86. oldalon ugyancsak megtalálható a főúri itineráriumok legfrissebb áttekintése. - Ugyancsak idekívánkozik egy módszertani és forráskritikai szempontból is újszerű itineráriumvizsgálat, a történetíró Eberhard Windeckéé. Skorka: Windecke itinerarium.

18